Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Néprajz - Szarvas Zsuzsa: A háztartások eszközkészletének átalakulása és az életmódváltozás összefüggései Szeremlén

NÉPRAJZ 329 Szeremlén formailag két típusa van a kosaraknak: a kerek „fejre való kosár" és a szögletes hátikosár, „csőrőkosár". A kerek kosaraknak további két fajtája található: a hántolt és a hántolatlan vesszőből készültek. A hántolatlan kosárra leginkább a ház körüli munkák elvégzésénél volt szükség, az ilyen fajtákból, a módosságtól függően, 3—6 volt egy-egy háznál. Krumpli-, kukoricaszedésnél, fahordásnál használták. A hántolt vesszőből készültekből már kevesebb akadt, az asszonyok ilyenekben hordták a fejükön piacra a túrót, tejfölt, a tésztát a pékhez, az ételt a határba. A háztartásokban ma már inkább a hántolatlan vesszőből valók találhatók meg, s ezek ma is hasonló funkciókat látnak el, mint a korábbi időkben. De láttam példáját a fejen hordásnak is. A csőrőkosár, amely Szeremlén — az országosan ismert adatoktól eltérően — a férfiak teherhordó szerszáma volt, szőlő, gyümölcs szállítására szolgált. Később kétoldalt a kerékpárra kötötték őket, s így jártak a piacra, szőlőbe; most már az asszonyok is. Napjainkban pedig egybemosódik a funkciója a kerek kosáréval, burgonya, uborka, paprika szedésére, hagyma tárolására használják. Egy részük maradt eredeti helyén a kamrában, másik részük fölkerült a padlásra. Az ilyen fajta kosarakból 3—4 darab volt egy-egy háznál, ma már csak egy-kettő akad belőlük. Textilfélék Agyi ruhák és háztartási textilek Ezek túlnyomó többsége az emlékezet szerint mindig része volt a háztartásnak, s napjainkig is megbecsült tárgynak számít. A paplan az egyetlen, újonnan használatba került, a szövött párnahuzat pedig ma már a legtöbb házból hiányzik. Készítési idejük a házasságkötésével áll összefüggésben, hiszen többségük a kelengye részének számított. Túlnyomó hányaduk házilag készült, később az alapanyagba már kerültek gyári termékek is. Ezek lehetnek a század elejiek éppúgy, mint az 1940-es évekbeliek. Azóta a kelengyébe inkább gyári textilek tartoznak, s ma már — a fonás, szövés alapanyagainak megszűnésével — szinte kizárólag üzletben vásárolják őket. Sok esetben, lepedőknél, párna- és dunyhahuzatoknál, törlőruháknál, törülközőknél, egymás mellett élnek a házilag készített és a boltból beszerzett textíliák, hiszen a régiek egy része elhasználódott, vagy éppen az átalakult esztétikai követelményeknek nem felelt meg, s ezért — már a házasság ideje alatt — újabbakkal, modernebbekkel kellett pótolni őket. Az e csoportba tartozó tárgyak többsége máig használatban van, nem ment át funkcióváltozáson, s helyét sem változtatta meg. A lepedőtől az ágyterítőig vagy törülközőig sok-sok ilyen textíliával találkozhatunk. Köztük egyetlen kivétel akad: a háziszőttes abrosz, amely egy tárgyféleség sokfajta funkcióban való hasznosításának szép példája. A szövött abrosznak manapság elsősorban felhalmozási szerepe van, bár ez nem csupán napjainkra jellemző jelenség. A szekrényekben példás rendben állnak a „fonalas", „sótis",