Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Néprajz - Szarvas Zsuzsa: A háztartások eszközkészletének átalakulása és az életmódváltozás összefüggései Szeremlén

308 SZARVAS ZS.: A HÁZTARTÁSOK ... Az új tárgyak százalékos arányai hét esetben magasabbak a hagyományosakénál. Ez tehát a háztartások viszonylagos modernizálódására utal. Az l-es és 4-es családokban az arányok szinte teljesen kiegyenlítettek, a 8-asban és 5-ösben pedig a hagyományos tárgyak mértéke meghaladja az újakét. Ezekben őrzik a régi tárgyakat, viszonylag kevesebb újat vásárolnak, részben mert anyagi helyzetük nem teszi ezt lehetővé, részben pedig, mert igényük sincsen rá. Legkevesebb új és régi tárgya egyaránt a 11-es háztartásnak van, érdekes azonban, hogy az újak száma — kicsivel ugyan, de — meghaladja a hagyományosakét. Ez talán az elhasználódás nagy mértékével magyarázható. Legtöbb új eszköze részint azoknak a családoknak van, amelyek hagyományos tárgyaiktól jórészt megváltak, részint pedig jobb anyagi helyzetbe kerülve, módjuk, lehetőségük volt a háztartás viszonylag nagyobb arányú modernizálására. Ez nem áll mindig fordított arányban a hagyományőrzéssel, hiszen — mint a grafikonból is leolvasható — a két legtöbb új tárggyal rendelkező családnak van legmagasabb számú régi eszköze is. Ennek oka a megbecsülésen kívül a szükség (11-es háztartás) és nem utolsósorban a presztízs. Tanulsággal szolgálhat olyan mintavétel is, amely a jelenlegi és múltbeli vagyoni állapotot próbálja meg összehasonlítani reprezentáns tárgyak alapján.

17 Az ezek alapján készült grafikonból a következők olvashatók le: Általánosságban elmondható, hogy a családok többsége ma jobb anyagi körülmények között él, mint a felszabadulást megelőző időben. Ez alól két kivétel van: a már sokat emlegetett 11-es háztartás, amelynek elszegényedésére az is utal, hogy egyetlen — a jelenlegi anyagi helyzet szempontjából értékelhető — tárggyal sem rendelkezik. A másik kivétel pedig az ötös háztartás, ahol a családtagok vagyoni állapota a vizsgált tárgyak alapján nem változott. A következőkben azt kell megvizsgálnunk, hogy az egykori és jelenlegi vagyoni helyzet hogyan áll arányban egymással és milyen a kép az egyes családokat illetően. Kevés változás tapasztalható az l-es, 4-es, 3-as, 8-as háztartásokban. Ezek korábban is — a 8-as kivételével — a falu szegényebb rétegéhez tartoztak (mindez a volt földtulajdon mennyiségének ismeretével is alátámasztható) és tartoznak ma is. Ugyancsak nem sokat változott a 9-es, 10-es háztartásnak a falu hierarchiájában elfoglalt helye, mindkettő gazdag, módos család volt, és tárgyait figyelembe véve az maradt ma is. Másképp van ez kismértékben a 7-es, de leginkább a 2-es és 6-os családok esetében. Ezek korábban — mint ez a tárgyakból is kimutatható — Szeremle szegényebb rétegét alkották, napjainkra azonban a legtöbb — gazdagságot reprezentáló — eszközzel éppen ezek a háztartások rendelkeznek. Összefoglalóan elmondhatjuk tehát, hogy a tárgyak segítségével kimutatható vagyoni állapot egészében javult, van olyan háztartás, amelyben stagnál, van, ahol rosszabbodott (részben az 195017 Kiválasztottam 7—7 olyan eszközt, amelyekről úgy vélem, hogy meglétük illetve hiányuk anyagi helyzet jelző szerepű lehet.