Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Néprajz - Szarvas Zsuzsa: A háztartások eszközkészletének átalakulása és az életmódváltozás összefüggései Szeremlén
NÉPRAJZ 305 jobb anyagi helyzetbe kerülteknél, akik régi tárgyaik nagy részét már nem őrzik. Itt a mentalitásbeli változás is megfigyelhető, amiről a későbbiekben is lesz szó. Természetesen legtöbb a már nem meglévő tárgy annál az idős asszonynál, aki koránál fogva és életének alakulása következtében már nem tudta megőrizni régi eszközeinek nagy részét. Ha a két tényezőt — a megvolt és máig meglevő tárgyakat — együttesen vizsgáljuk, megkapjuk a háztartások egykori eszközkészletének összetevőit. Napjainkra minden családnál csökkent a vizsgálat körébe tartozó tárgyak aránya. Ez elszegényedést csak — a már említett — egyetlen esetben jelez. A többi háztartást vizsgálva azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a század eleje óta csökkent a háztartások eszközkészletét alkotó tárgyfélék száma, ez pedig szoros összefüggésben van az életmód megváltozásával. Az önellátó gazdálkodást szolgálók használata jórészt megszűnt, a háztartások eszközkészlete ennek következtében leegyszerűsödött, legalábbis ami a tárgyfélék mennyiségét illeti. Azt a leszűkült feladatkört, amit napjainkban az eszközöknek el kell látniuk, kevesebb tárgyfajta is képes betölteni. Hátravan még azoknak a vizsgálata, amelyek bizonyos háztartásokban nem alkották az eszközkészlet részét. Ezek összehasonlítása során levonható következtetések meglehetősen sok tényező összejátszásából adódnak. Ide ugyanis beletartoznak a hiányzó legrégebbi tárgyak ugyanúgy, mint a nem megvásárolt modernek. Azt mondhatjuk tehát, hogy a legkevesebb a nem szereplő tárgyak száma azokban a háztartásokban, ahol egyrészt a legtöbb dolgot házilag is elő tudták állítani, másrészt pedig napjainkban is sokféle eszközzel tudják a háztartást bővíteni. Az idő is alakító tényező lehet, hiszen a korábban alakult, illetve önállósult háztartásokban a felhalmozódás miatt kevesebb lehet a nem meglévő tárgyak száma. Pontosabb képet kaphatunk, ha a modellből kiválasztjuk az úgynevezett hagyományos eszközféleségeket. Ezek régebbi életmód, kulturális szint képviselői, melyek megléte vagy hiánya több felvetődő kérdésre adhat magyarázatot. 15 Látható, hogy a máig meglévő hagyományos tárgyak aránya négy háztartásban nem éri el az 50%-ot, egyben pedig alig haladja meg azt. Ez ismét részben az elszegényedés és a kor függvénye, részben pedig a megváltozó mentalitásé. Nagyobb ez a szám azokban a volt szegényebb háztartásokban, amelyekben — mint ez majd később részleteiben is bizonyításra kerül — megőrizték, tovább használták a hagyományos eszközök nagyobbik hányadát. A már említett okokból ezek a tárgyak leginkább a 10-es háztartásban maradtak meg, ahol ennyi eszköznek szinte két háztartást kell kiszolgálnia. 15 A vizsgálat ezen részénél nem vettem figyelembe azokat — az ebből a szempontból közömbös — tárgyakat, amelyek jó ideje képezik mindenfajta, tehát nemcsak a falusi vagy éppen szeremlei, háztartás eszközanyagát. Pl. evőeszközök, főzőedények, tányérok, a viselet darabjainak jelentős hányada.
