Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Történelem - Szita László: A nemzetiségi iskolaügy alakulása a második világháború idején a visszacsatolt Bács-Bodrog vármegyei területeken, 1941–1944
TÖRTÉNELEM 267 A magyar anyanyelvű többségbe ékelődve azonban a magyar nyelvet is jól, a szerbet is elfogadhatóan értették és beszélték. A magyar uralom kezdetekor a német lakosság kérvényezte a teljes német tannyelv bevezetését. Pápai Jenő tanító jól tanította a német nyelvet, az I— VIII. osztatlan rendszerben jó átlagos eredményt mutatott fel. A hat másik tanító nem tudott németül. Az óvoda magyar foglalkozási nyelvű volt. A magyar tanulók száma 329, a német anyanyelvűeké 33. Valamennyi jól tudott magyarul. A szakfelügyelő 1942. évi látogatásakor kétnyelvűnek jellemezte az iskolát. 16 5. Bér eg Állami népiskola, amelyben egy osztatlan magyar, részben osztott sokac és osztatlan német tagozat működött. Rossz, elhanyagolt iskolaépületben a hat osztályteremből kettő életveszélyes állapotban volt. A tagozatokban anyanyelven tanítottak és itt a magyar kötelező tantárgy. A nemzetiségi szülők gyermekei már az óvodában kényszerültek az „államnyelven" tanulni. A szerb kormányzat idején szerb nyelven foglalkoztak a kis gyermekekkel, „kiegészítő foglalkozási nyelvül" az anyanyelvet (magyart és németet) használták. A magyar kormányzat 1941. szeptembertől az óvodában engedélyezte az anyanyelvet, majd 1942-ben a magyar nyelvet tette kötelezővé, és a sokac, valamint a német csak „kisegítő foglalkozási nyelv" lett. Balázs mint több hasonló helyzetű iskolánál, itt is hangoztatta azon meggyőződését, hogy „a különböző gyermekek különböző rendszerű nyelvi képzése odavezet — amit már erősen tapasztalni lehet — ti. nincs kézzel fogható eredmény sem a magyar sem az anyanyelvi tudásban. Nem lenne eredménytelen az óvodai foglalkozási nyelvül az anyanyelvet tekinteni és fejleszteni, de egyben játékos formában rendszeresen a magyar nyelv alapjait is felhasználni...". Balázs ezen nézete a Bácska, Délbaranya visszacsatolása után erősödött meg az anyanyelvtanításról. Az óvodai foglalkozási nyelv fontosságát ekkor ismerte fel igazán és eljutott oda, ahova kevesen kortársai közül: lemondott a nyelvmagyarosítás iskolai módszereiről és mind erőteljesebben az anyanyelvek szuverenitásának fontosságát hangsúlyozta a miniszterelnökségre, illetve a VKM ügyosztályaira készített felterjesztéseiben. Béreg példája is beláttatta vele, hogy a családban használt nyelvet nem szabad és az elemi iskolai tanulmányok szempontjából nem is célszerű az óvodai foglalkozási nyelv tanítása idején csökkenteni, háttérbe szorítani. Ellenkező gyakorlat esetén az első osztályban már jelentkeznek azok a nehézségek, amelyek a közismereti tárgyak tanítását az anyanyelv hiányai miatt rendkívül negatívan befolyásolják. Az anyanyelv és az „államnyelv" tanítását tartja a nemzetiségek számára célravezetőnek, de az arányok minden esetben az életkorhoz kötötten, akár isko16 Bm. L. B. F. ir. 168/1942.
