Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Történelem - Szabó Zoltán: Kecskemét az első világháború idején

242 SZABÓ Z.: KECSKEMET AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN Kecskeméten a villanytelep működtetéséhez szükséges szén elégtelen mennyisége miatt korlátozni kellett a közvilágítást, a vendéglátóhelyek nyitvatartásának idejét (amit országosan is szabályoztak, a pillanatnyi helyzetnek megfelelően) s korábban kellett zárni a boltokat és elárusítóhelyeket. Külön téli és nyári időszámítás volt gyakorlatban, amit már a háborús évek előtt bevezettek, de a megváltozott helyzetben kivételes jelentőséget tulajdonítottak neki.

68 A bevezetett intézkedéseket különösen a kávéházak tulajdonosai és bérlői bírálták, ugyanis az igazi forgalom éjfél után kezdődött, ekkorra éheztek meg a vendégek, s ekkor lett jelentős a fő hasznot hozó italfogyasztás.

69 A város szempontjából azonban nagyobbnak ítélték a korábbi zárással elérhető megtakarítást, mint a bérlők, tulajdonosok veszteségét. A közélelmezés javítására olcsó élelmiszerek vásárlását határozta el a törvényhatósági közgyűlés és erre a célra 50 000 koronát szavazott meg.

70 Munkavállalónak és munkaadónak egyaránt hasznos volt, hogy a város magára vállalta a háztartásokban végezhető munkát keresők előjegyzésbe vételét, s később a szükségletnek megfelelően az ipar és kereskedelem számára is nyilvántartották a munkavállalókat. Ez a szolgáltatás díjtalan volt és ugyanakkor szigorúan elhatárolta magát ez a munkaközvetítő iroda a cselédközvetítéstől. A lakosság tűzifaszükségletének biztosítása külön erőfeszítést igényelt; a tapasztalatok szerint 2000 vagon kellett volna, ezzel szemben viszont csupán 1200 vagon anyagot tudott a város áruba bocsátani.

71 Szikra Szentlőrincen, a Nyíri erdőben, a Talfája erdőben orosz hadifoglyok vágták a fát, amit ezután az ún. csirketelepen árusítottak. Arra is volt lehetőség, hogy a helyszínen, olcsóbban is megvásárolható lehessen a tűzifa, ha a saját szervezésű szállítás olcsóbb lett volna a városi fuvarnál. A tisztviselőkről más városokhoz hasonlóan igyekeztek gondoskodni. A közgyűlés 1915 novemberében 50 koronáról 100 koronára emelte az altiszti és szolgaszemélyzet gyermekei számára a drágasági segélyt.

72 Nem volt egyértelmű az ilyen akciók hatása a közvéleményben, mert előfordult, hogy a segélyt kapottak egy részének szemére vetették: nem tekintik a segélyt a „jóakaratú atyai gondoskodás tényének", a segélyezésnek nincs meg az erkölcsi hatása.

73 Később már nem is ezt kérték számon, hanem arról folyt a vita, hogy megfelel-e a célnak. 1916 tavaszán az adóhivatal kb. minden negyedik, több mint 4000 családnak utalt ki segélyt.

74 A társadalmi nehézségek súlyosbodásával, az érintettek körének bővülésével egyre 68 KJM UTGY E. n. 2199. 1916. április 30—május 1. „Egy megtakarított óra a nemzet házának. ... Az új nyári időmérés történelmi emléklapja a világháború 2-ik esztendejéből." 69 Kecskeméti Híradó 1917. január 15. 70 Kecskeméti Híradó 1916. július 31. 71 Kecskeméti Híradó 1915. december 13. 1 öl akác = 75 korona 72 Kecskeméti Híradó 1915. november 1. 73 Kecskeméti Lapok 1914. december 10. „ ... a kereskedésekben sohasem fogyott ennyi drága fűszer, cukor, mazsola, szövet, stb. ..." 74 Kecskeméti Híradó 1915. április 5. Havonként átlagosan 200 000 koronát fizetett ki az adóhivatal.