Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Régészet - Kulcsár Valéria: Szarmata sírok Kiskunfélegyháza, Külsőgalamboson

20 KULCSÁR V.: SZARMATA SÍROK ... típus általános a római korban, analógiáik megtalálhatók mind a provinciákban,

14 mind a barbaricumban.

15 A hitelesen feltárt sírokból összesen 4 szarmata — kivétel nélkül kézzel formált — edény került elő. Az egyetlen korongolt barbár kerámia a szórvány terra sigillata (Drag. 33. típusú) utánzat. Barbaricumi jelenléte általános,

16 közeli analógiái közé tartozik pl. a Törökszentmiklós, surjáni példány.

17 További három edény római provinciális korongolt kerámia. A 3. sír sötétszürke, benyomkodásokkal díszített pohara formája, díszítéstechnikája alapján üvegutánzat. Mind üveg elékőpeit, mind üvegtechnikát utánzó kerámia párhuzamait megtaláljuk Pannoniában, s a vele szomszédos provinciákban. Ilyen prototípus pl. egy brigetioi pohár; a külsőgalambosi példány ennek talp nélküli változata.

18 Poharunk formai és technikai (azonos módon imitálták a benyomkodással a csiszolást) analógiái közé tartozik a II. sz-ra keltezett kaiserwaldi (Noricum) edény.

19 További párhuzamai lelhetők fel Resatus aquincumi műhelyének termékei között és Brigetioban; ezek kora az I. sz. vége — II. sz. közepe.

20 Szélesen elterjedt kerámiafajta a Római Birodalom területén a szórvány sírból származó háromfülű festett edény. Típusa itáliai eredetű és a korai császárkorra jellemző,

21 szarmata területen sem szokatlan.

22 Az 5. sír kisméretű Faltenbecherének szintén számos analógiája van a provinciákban a korai császárkorban.

23 Kisebb számban előfordul ez a típus a barbaricumban is.

24 A SÍROK JELLEGE A külsőgalambosi sírok jellegzetessége, hogy egy kivételével valamennyi К— Ny-i tájolású volt. Ez a fajta rítus főleg a későszarmata, illetve hunkori temetőkre jellemző, s a korai időszakban viszonylag ritkán jelentkezik: а К—Ny-i irányítású sírok a kora-, ill. középszarmata korban inkább elszórtan, a többségükben D—É-i tájolású temetőkben fordulnak elő. (Jelen esetben temetőrészlettel van csak dolgunk, s így megállapíthatatlan, hogy a teljes temetőben volt-e D-É-i tájolás.) 14 R. ALFÖLDI M. 1957. 420. 90/19. 15 H. VADAY A. 1978/79. 60. 27. t. 3-4. 16 GABLER D.—H. VADAY A. 1985. 17 H. VADAY A. 1978/79. 64. 18 BARKÓCZI L. 1966/67. 69—70. 24/1, 32/1. 19 SCHÖRGENDORFER A. 1942. 27. 18. t. 252. 20 BONIS É. 1943. 473, 476. 3, 6. kép. 21 KISS Á. 1957. 47., további analógiákkal. 22 PÁRDUCZ M. 1950. 54. CXXXII. t. 7. 23 BONIS É. 1942. 16—17., 109. XVII. t. 21. további analógiákkal. 24 Pl. Lajosmizse, Alsólajos. Publikálatlan. KJM 55. 14. 1.