Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Történelem - Mészáros Ágnes: A kiskunfélegyházi takácscéh

TÖRTÉNELEM 173 Legényeket szabadon fogadhattak a mesterek, csak akkor volt ez bizonyos rangsorhoz kötve, ha nem jutott minden mesternek legény. A céhmester és az öregebb mesterek ilyenkor előjogot élveztek. A próbahét után a legények is dönthettek, hogy maradnak-e a műhelyben vagy továbbállnak. A takácsok az országos vásárokon és a hetipiacokon árulhattak, a házalás nem volt megengedett. Megrendelés esetén a gazdától átvett fonalat fonttal kellett megmérniük, s a megszövött anyagot is fonttal mérve átadniuk a megrendelőiknek, „hogy sem a Mester Emberekre valakitul Gyanuság ne essen." Egymás megkárosítását tiltották az artikulusok. A munka ellenőrzésére a céhmester egy elöljáróval havonta körbejárta, ellenőrizte a mestereket. A szövés árának meghatározását a Jászkun kerületre bízta a szabályzat. A 15. artikulus felszólította a takácsokat, hogy „jó Erköltsekkel tündöklő életet visellyenek, az Egyességet szeressék". Az összetartást erősítették az utolsó artikulusok is, melyek szerint a betegek segítségére a céh kölcsönt adhatott, a temetéseken pedig az egész tagságnak részt kellett vennie. 2. Az „Öreg Takácscéh" szabadalomlevele a Legények Társaságának

16 A céh 1764. november 30-án kiadta a legények kis társaságának a Mária Teréziától kapott privilégium másolatát,

17 az artikulusokat azonban módosította. Csak a legények életére vonatkozó regulákat írták le, de sokkal részletesebben, körültekintőbben, főként a saját elvárásaiknak megfelelő követelményekkel kiegészítve. Ezen artikulusokért a legénytársaság 15 forintot fizetett, mindegyikük 4 garast adott a céhnek, míg az összeg ki nem telt.

18 A 30 artikulusból 14 tárgyalja a legények szervezetének működését, az inasok felszabadulását, a legények munkarendjét, vándorlását. Egy cikkely vonatkozik vallási kötelezettségeikre, a többi 15 az erkölcsi, viselkedésbeli normákat határozza meg. Az öreg céh mellett a legények külön társaságot, legény céhet alkottak, saját ládájuk is volt, melyért 3 forint 13 garas ladaváltságot fizettek a céhnek 1765. aug. 11-én.

19 Megkövetelte a céh a legényektől, hogy minden hatodik héten céhnapot tartsanak, ilyenkor az artikulusokat olvassák fel, s a ládába minden hétre „egy pénzt" tegyenek. Ezeken a céhnapokon történt a társaság dékányának, vezetőjének választása. Őt is, mint a céhmestert, 3 jelölt közül szavazással választhatták, hozzá került a társaság ládájának kulcsa. Gyűlésüket csak a céh által felügyelőül választott 16 K. M. A. 63.469.1. Mária Terézia privilégiuma a félegyházi takácscéh részére. 1767. Ez a megjelölés hibás. A céhkataszter erre a kiváltságlevélre vonatkozó adata szintén hibás, mert ez is királytól származónak és eredetinek tünteti fel. Vö.: ÉRI I. (Szerk.) 1975. II. 332. 17 K. M. A. 63.469.1. Az Adattár az 1767-es időpontot is hibásan adja meg. 18 K. M. A. 63.508.1. A legények protocolluma 19 Uo.