Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Embertan - Henkey Gyula–Kalmár Sándor: Kiskunsági őslakosok etnikai-embertani vizsgálata

CUMANIA 8. 541 HENKEY GYULA—KALMÁR SÁNDOR Kiskunsági őslakosok etnikai embertani vizsgálata BEVEZETÉS A tatárjárás után a kunoknak és a jászoknak jelentős szerepük lehetett a Duna— Tisza köze benépesítésében, a hat kun szék közül a Mizse, Kecskemét, Halas székek teljes egészében, a Hontos szék egy része, valamint a jászok Mizse székének szállásai egyaránt a Duna—Tisza közén voltak

1

. A kun szállások elhelyezkedése is arra utal, hogy a Duna—Tisza köze középső része Kiskunlacházától Bajáig és Szolnoktól Szegedig a Duna és Tisza mente legtermékenyebb, szűk sávja kivételével a kunok birtokába került

2

. A magyarok és kunok összeolvadását elősegítette IV. Béla rendelete, mely a kun kiváltságokat a kun szállások közé beékelődő birtoktestek magyarjaira is kiterjesztette, hogy „kölcsönös komaság és rokoni sógorság keletkezzen", sőt később a redempció során is maguk közé fogadtak a kunok olyan magyar betelepülőket, akik részt vállaltak a megváltás terhéből

3

. Az alföldi magyar—kun összeolvadás miatt ma már nem indokolt az ősi szállások fennmaradt népességét „kun"-nak tekinteni, hanem olyan magyar őslakosságnak, melynek ősei jelentős számban kunok voltak, másrészt a részben kun származásúaknak csak kis része él ősi földjén, „nagyrészt szétszórta őket az egész országban a török, labanc, kuruc világ"

4

. A Duna—Tisza közi kun szállások közül Fülöpszállás, Szabadszállás, Kunszentmiklós és Kiskunlacháza népessége a török megszállás alatt is folyamatos volt, a Kiskun kerület többi szállásai elpusztultak.

5 1 SOÓS A. 1944. 2 SOÓS A. 1944. 133. 3 GYÖRFFY I. 1942. 27—30. 4 GYÖRFFY I. 1942. 27—30. 5 BOROVSZKY S. 1910. 67., 86., 91., 129.