Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században

NÉPRAJZ 303 gyen", aholis közölte a kint lévő bátyaiakkal, hogy ő dézsmálta meg távollétükben a gabonájukat.

92 Természetesen itt is felmerül a kérdés, miként az előbbiekben tárgyalt magános nyomtatóhelyeknél, hogy tulajdonképpen hol a határ a pusztai nyomtatóhely és a komplexebb hasznosítású „valódi" szálláshely között. A rendelkezésünkre álló szűkös emlékanyag alapján a különbség egyelőre nem fogható meg. Talán a beépítettség mértéke, illetve a használat többoldalúsága lehet a különbözés forrása. Mindenesetre a pusztai nyomtatóhely-csoportok és a hátságmenti falvak „szabályos", belterülettől távol álló szálláskert-csoportjai között sokféle átmenet lehetett. Tanulságos ebből a szempontból a kalocsai érsekség Szeremlével kötött 1772. évi kontraktusa, amelyben a szeremleiek (újra) megkapják bérletként az Istvánmegyén korábban is használt szántókat. A kontraktus 3. pontja így szól: „Mivel a% régi Szállás helek már igen el kövérettek, azért a gabonájukat más helyre hordgyák öszve, hogy más részei is a Földeknek telekesîttessenek és javíttassanak az, előbbennyi szállás helek pedig mindgyárt ezen tavasszal Kukoriczával és az, eö Kövérségéhez, képest alkalmatos maggal bé vettessenek és pusztán ne maradjanak, s az, árkok bé vonyattassanak"'.

93 A szöveg figyelmeztet arra, hogy mennyire vigyáznunk kell a szállás szó értelmezésével, ha esetleg önmagában áll. Ha pl. más összefüggésben olvasnánk itt és ebben az időben a szállás szót, föltétlen valamiféle szálláskertre gondolnánk, olyanra, amilyenek a térképek és iratok tanulsága szerint csoportosan álltak ezen a tájon, néha a falvaktól erősen eltávolodva. Pl. ismerjük a szomszédos pandúriak, a kákonyiak, a sükösdiek és a Csanádiak szálláscsoportjait, amelyek építményekkel ellátott gazdasági telephelyekként funkcionáltak ebben az időben. Könnyen, gondolhatnánk arra a szállás szó olvasása során, hogy a szeremleieknek is ilyen szálláskertcsoportjuk volt Istvánmegyén. A fentebb idézett szövegből azonban világosan kitűnik, hogy a „Szállás helek" egyszerűen nyomtatóhelyek voltak a határ egy erre alkalmas pontján. Volt-e rajtuk épület, mint a szomszédos szálláskerteken? — Ezt nem tudjuk, de valószínűleg nem volt, vagy csak kezdetleges fészerféle állt a körülárkolt földparcellákon. Ellenkező esetben nem lehetett volna váltogatni úgy e parcellákat, miként a kontraktusban kérte az uraság. A szántók „telekesíttetésének" ez a módja önmagában is figyelemre méltó azon túl, hogy rávilágít a szállás szó egy megtévesztésre is lehetőséget nyújtó sajátos jelentésére. Talán a szállás szónak ez a „nyomtatóhely", „földdarab" jelentése olvasható ki Miske falu 1777. évi kontraktusából is, amelyben a miskeiek árendába kapták az érsekségtől Csalát. A kontraktus egyik (valószínűleg íráshibás) nehezen értelmezhető sora így hangzik: „Köteleztetik úgy az, Helység, valamint az. Uraság hely eket és szállásokat szprgalmatossan mívelni,ganézni és tisztogatni."^ 92 KÉL. II. Birt.ir.gy. X. С 36/47. 93 KÉL. II. Contractusok. Szeremle. 1772. márc. 1. 94 KÉL. II. Contractusok. Miske. 1777. dec. 13.