Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században

NÉPRAJZ 299 összevetjük Balassa Iván 1956. évi összefoglaló tanulmányának néhány adatával.

75 Úgy látszik, hogy itt is, miként az országban több helyen, a 26 kévével számolt kereszt csak elméleti egységnek számított. Gyakorlatilag két „csomónak" nevezett 13 kévés „kis keresztként" állt a tarlón. Erről, illetve az uraság ilyen irányú törekvéséről meggyőződhetünk a kalocsai érsekség 1774. évi dézsmálási utasításából is.

76 Az utasítás második pontjában felhívják a dézsmaszedők figyelmét arra, hogy „Midőn csomó vagy kereset számra diktállya a paraszt as^ ő termését, meg kel kérdezni, hány kévéjével vagyon rakva, ha 17-tivel vagyon kel reducalni egy keresetet 26 kévére, és úgy laistromba bé irni. . . Szükséges a% egész Decimátio, hogy unif ormitus mennyen, és ahol 17-vel vagyon rakva, kemény büntetés alat meg kel parancsolni, hogy soha többé az ne történnyen, mert e% lésben utolsó engedelem". Ugyanennek az utasításnak a 6. pontjában arról van szó, hogy a dézsmások előre figyelmeztessék a népet arra, „hogy a csomókat 13 Kévéjével rakják", mert így könnyíthetik a munkájukat. A gabona tehát gyakorlatilag kisméretű keresztekben, 13 kévés „csomókban" állt a tarlón, de ezek közül kettő képezett egy „keresztet", vagyis a dézsmajegyzékek elméleti számolási egysége a gyakorlatban két rakodási egységből állt. A keresztek gyakori emlegetésével és a petrencék, boglyák szó nélkül hagyásával párhuzamosan említhetjük, hogy a perek vallomásaiban egyszer sem fordult elő a gabona kaszálására utaló takarás szó. Az aratás szó azonban lépten-nyomon szerepel. Alábbiakban röviden idézünk néhány előfordulást. Marokity István 70 éves bátyai lakos vallotta Hildre és 1727-re vonatkoztatva: „nagy Boldog Asszony nap előtt, mint egy szerdán aratván említett Pusztán több Bátyai Lakosokkal. . ."

77 Bergmann Ignác 56 éves Császártöltési lakos miközben emlékezett arra a 25 évre, amelyet 1757-ig Nádudvaron töltött, így nyilatkozott: „Azon deutrális földeken aratottis".

78 A rémi földekkel és a nádudvariak földművelésével kapcsolatos kijelentést tett Draskovics Ferenc vaskúti lakos, az 1750-es évek elejére vonatkoztatva: „első esztendőben Gabonájukat, hogy Bajaik el ne horgyák, az aratás után Nádudvari földre által hordották".

79 A fentebb hivatkozott néprajzi irodalom tanúsága szerint ezekben az esetekben az arat szó feltehetőleg sarlós aratásra vonatkozik, annak ellenére, hogy ellenpárja a takar nem fordul elő. A takar szó helyett azonban nagyon ritkán bár, de van példa a kasnál kifejezés takar értelmű használatára, mégpedig az arat társaságában, mintegy annak ellenpárjaként. Szeremle nem hátsági helység ugyan, hanem ártéri, de mivel szomszédos a területünkkel, jobb híján első példánkat onnan idézzük. Baja és Szeremle 1726. évi határperében vallotta Szabó Miklós 86 éves siklósi lakos: „Török időkben S^eremlyén S^abó András névő TLmbernél négy esztendeig szolgálván . . . mind a négy 75 BALASSA Iván 1956. 420., 424., 427. 76 KÉL. II. Instructiones. 1774. évi dézsmálási utasítás. 77 KÉL. II. Birt.ir.gy. X. C.36. 40. p. 78 KÉL. II. Hp.O.14. 587. p. (1768) 79 U.o. 59.p. (1768)