Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Régészet - Biczó Piroska: Leletmentések Árpád-kori településeken

200 BICZÓ P.: LELETMENTÉSEK . . . A lászlófalvi házak a földbemélyített házak általános típusának felelnek meg. Rit­kább jelenségnek számít a házak sarkában teljes egészében agyagból megépített ke­mence. Eddig síkvidéki területeinken találtak hasonlókat. 30 A matkói házat nem tudtuk feltárni, így csak kemencéjéről szólhatunk bővebben A magyarországi emlékanyagban egyedülálló a kemence helye a ház hosszanti falá­nak közepe táján. Miután a ház feltárását nem végezhettük el, felmerül annak lehe­tősége is, hogy a kemence nem a házhoz tartozott, hanem a kunfehértóiakhoz ha­sonlóan az elhagyott ház gödrében építettek egy szabadtéri kemencét. Kézenfekvő­nek tűnik a kemence boltozatának vesszővázra történő építése, mégis ritkán sike­rült ennek nyomait megfigyelni. 31 A feltárt településrészletek igen kicsinyek ahhoz, hogy a települések szerkezetére következtetéseket vonjunk le, csupán néhány megjegyzést tehetünk. A legnagyobb összefüggő felületet Lászlófalván tártuk fel, amely a más hasonló korú települések­ről általánosan ismert képnek felel meg az árkok, gödrök egymást metsző rend­szerével. A feltárt árkok a terepadottságokhoz igazodtak, ezért egyezett meg az Árpád-kori és késő középkori árkok iránya — a terület ÉK— К—DK-i irányban lejt. A IX— XII. árok. közelsége arra utal, hogy egyes telekhatárok azonos helyen húzódhattak hosszabb időn keresztül. A földgyalu pusztítása miatt nem tudjuk, mennyi árok húzódhatott ásatási területünk Ny-i részén (az I— III. árok magasab­ban fekvő részei is megsemmisültek). Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy a házak mellett nagyobb üres felületekkel kell számolnunk a Tiszaeszlár-Bashalmon és Doboz-Hajdúirtáson 32 feltárt településrészletekhez hasonlóan. Az árkok az egyszerű kiképzésű és kevésbé mély bashalmiakhoz hasonlítanak jobban. Az I— II. és IX— XII. árok valamint a házak között talán szorosabb kapcsolatot is feltételezhetünk. A lászlófalvi településrészlet korát a II. gödörben talált II. István érem alapján a XII. századra tehetjük. Nem mond ellent ennek a keltezésnek a kerámia anyag sem: viszonylag keskeny, duzzadt bográcsperemek — ezek a felfüggesztő lyuknál minden esetben megvastagodnak —, a vállon pálcikabenyomkodással díszített bögre­töredékek és zömmel egymástól 1 cm-re bekarcolt vonalakkal díszített'edényoldalak. 30 Répcevis, NOVÁKI Gyula 1956. 51 ; Tiszaörvény, HORVÁTH Béla 1970. 132; Szabolcs­Kisfalud, FODOR István 1975.178; Csemö—Gerjehalom, Rég, Fü Z . L 28. (1975) MÜLLER Róbert jelentése; Sarud—Pócstöltés, SZABÓ János Győző 1975. 27—34; Felgyő—Ürmös tanya, Rég. Fü Z . I. 31. (1978) 75; Dánszentmiklós—Tetveshalom, Rég, Fü Z . L 33. (1980) 77. BENKŐ Zsu­zsanna jelentése. A történeti Magyarország területén, mai határainkon kívül kutatott Árpád-kori települések közül megemlítjük a Hetényben (Chotín, Csehszlovákia) feltárt házak kemencéit, amelyek a lászlófalviakkal erős hasonlóságot mutat nak: Jozef PAULIK—Emil REJHOLEC 1958. 4, 5, 7. ábra. 31 Ete, IV. István érmével keltezett sövényvázas kemence: CSALOGOVITS József 1935. 1 ;. további sövény vázas kemencéket is megfigyelt, ezek keltezése azonban bizonytalan: CSA­LOGOVITS József 1937. 322, 329—330. A Békéssámsonon megfigyelt sövényvázas kemencék maradványai már a középkor későbbi századaiból származnak: OLASZ Ernő 1956. 214. 32 KOVALOVSZKI Júlia 1975. 209. és 2. kép; KOVALOVSZKI Júlia 1964.135.

Next

/
Thumbnails
Contents