Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Embertan - Henkey Gyula–Kalmár Sándor: Kiskunsági őslakosok etnikai-embertani vizsgálata
EMBERTAN 567 mint az előző alcsoportnál, a homlok alacsonyabb, hátrahajló, az orrhát erősen kiemelkedő, konvex, a bőrszín és a hajszín a keleti mediterránok között is a legsötétebb, a fej és az arc méretei az orrmagasság kivételével valamivel kisebbek, mint az első alcsoportnál (28—29. kép). Ez az alcsoport közel áll az iráninak nevezett típushoz. 3. A termet általában kisközepes, a vállszélesség, a mellkerület, valamint a fej és az arc méretei a három alcsoport közül a legkisebbek. Részben közel áll a gracilis mediterránhoz is, de attól határozottan konvex orrhátával, járomívének és esetenként állkapocsszögletének nagyobb szélességével tér el. A keleti mediterránok alkati jellemzése a kiskunsági őslakosok vállszélességének és mellkerületének vizsgálatára épül. 22 . A keleti mediterrán jellegek férfiakon nagyobb mértékben észlelhetők. Gyakoriság szempontjából zpamíri típus áll a negyedik helyen, melyre a közepes-nagyközepes termet, a középhosszú—rövid, széles, hyperbrachy—brachycephal fej, enyhén széles—középszéles, középmagas—magas, meso—leptoprosop arc, meredek homlok, az arc síkjából a közepesnél erősebben kiemelkedő, enyhén konvex vagy egyenes orrhát, lehajló orcsúcs, meredek vagy enyhén domború tarkó, lambdoid lapultság, barna—fekete hajszín és barna vagy kevert szemszín a jellemző (19. kép). A pamíri típus markáns formában a kiskunsági őslakosok között ritkán észlelhető, lényegesen gyakoribb a pamiro—turanid forma (15—18. kép), melynél a termet magasabb, a fej és az arc méretei pedig az arcmagasság és az orrmagasság kivételével nagyobbak. Hasonlóan, mint Kalocsa környékén, eléggé jelentős a pamiro—armenoid forma (20. kép) előfordulása is, észlelhető továbbá a pamiro— turano—armenoid (21. kép) átmeneti alak is. A kiskunsági őslakosok között még a dinári (31—32. kép), a keletbalti (33. kép), az alpi és a lapponoid jellegek előfordulása említésre méltó, az első nagyrészt férfiaknál, az utóbbi három csaknem kizárólag nőknél észlelhető. A mongoloid típus gyakorisága még kisebb, mint az eddig vizsgált többi magyaroknál általában. 22 HENKEY GY. 1963. 13- 28.
