Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Irodalomtörténet - Fazekas István. Levelek Falu Tamás költőhöz (1911–1971)

478 FAZEKAS L: LEVELEK FALU TAMÁSHOZ 3. SZABOLCSKA MIHÁLY [Temesvár, 1914. december 1.] Kedves öcsém uram! Az egész Antológia

1 ügyben ártatlan vagyok. Az én szerepem csak annyi volt, hogy pár száz ideküldött versből kidobáltam a nekem nem tetszőket. (Azt se mind, mert alkudtak velem.) S ennek fejében állom a „szerkesztő"-i állapotot. A kicseréléssel — sajnos — megkéstünk, mert a könyv már kész

2

. öleli szeretettel Szabolcska Temesv. [ár.] 1914. XII. 1. Levelezőlap, autográf tintaírás. A levelezőlap nyomtatott címszövege (a feladó címe) : Szabolcska Mihály református lelkész a „Téli Újság és Prot. Árvaházo Naptár" szerkesztője Temesvár. Jelzet: V. 4320/72. 1 Az antológia-ügyben írt levél feltehetően a Szabolcska által szerkesztett Háborús versek könyve c. kötet anyaggyűjtéséhez kapcsolódik. A könyv 1916-ban jelent meg, Falu Tamás Tábori posta és Album с versét közli. 2 Legalább az egyik vers kicserélése mégis megtörténhetett, mert az Album с verset Falu Tamás gyűjteményes kötetének keltezése szerint 1914 december 18-án írta. 4. KOZMA ANDOR Budapest, 1917. január 2. Igen Tisztelt Uram! szívemből köszönöm kedvességét, hogy nekem finom költői szellemujjakkal vert csipkéjéből megtisztelő szép emléket küldött.

1 Nagyon meg fogom becsülni. Hogy máig késtem a köszönettel, azt megbocsátja, ha megmondom, hogy én a bájos kis könyv megérkezése óta egy leányomat adtam férjhez, egy király koronázásában vettem részt [,] és befejeztem Goethe Faustja II. részének lefordítását is. Azonkívül rengeteg sok kötelességet mulasztottam [,] s hihetetlen sokat vétettem az illem ellen. Amit az Ön szeretetreméltóságával szemben vétettem, azt azonban ma igen kedves emlékeztetésből sietek jóvá tenni. Egy csodálatosan bájoló fiatal leánykáról hallom éppen ma, hogy egy vélem barátságban levő úri család Syilvester-éji mulatságán az egész társaságot elragadta azzal, hogy mennyei gráciával eltánczolta önnek egy versét. Igenis, eltánczolta, a szó szoros értelmében, nem pedig elszavalta. Fájdalom, én véletlenül nem voltam ott, de azt mondják, a gyönyörű fiatal teremtés táncza teljesen kifejezte azt, amit ön azzal a verssel. Hallván ezt, eszembe jutott az én mulasztásom, s kaptam a szép alkalmon, hogy egy ifjú költőnek bizonyára jól eső hírecske csipkeleplébe burkolva írjam meg mentségemet, elkésett köszönetemet, őszinte irigységemet és szerencsekívánatomat.