Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Sztrinkó István: Tűzhelyek a Duna–Tisza közi lakóházban

NÉPRAJZ 465 A Duna—Tisza közén ettől északra inkább az a változat volt általános, hogy a lakóháztól külön, vele párhuzamosan, az udvar másik oldalára emeltek épületet. Itt a konyhán kívül esetleg kamra vagy magtár is helyet kaphatott. A nyári konyhában megépülő tüzelők már mindig kaminkéményesek voltak, ebbe szolgált a kemence s a berakott tűzhely is. Sajátos változás, hogy az itt felépített kemencék nem követték a korábbi szobai kemencék formáját, hanem a területünkön honos típusokkal ellentétben ide általában úgynevezett nyeregkemencék kerültek. (23. ábra) A kiskonyhákban felépült kemencék másik változata az volt, mikor csupán szájuk nyílott ide, testük viszont az épületen kívülre került. Ez a megoldás már késő középkori lakóházainknál is ismert volt, az utóbbi években pedig Kiskőrös, Kaskantyú, Kiskunmajsa és Szabadszállás környékén figyelhettük meg. Nem igen gondolhatunk itt a középkori hagyományok továbbélésére, inkább természetes racionalizálással kell számolnunk. Nyáron a szobai kemence használata annyira felmelegítette a házat, hogy az elviselhetetlenné vált. Ennek kikerülésére alakulhattak ki a lakóházon kívülre lógó kemencék, s ugyanez inspirálhatta az udvaron különálló kemencék építését is. A kemence kikerülése a házból tehát nem csupán a füstelvezetés modernizálódásának egyenes következménye, hiszen ezt a folyamatot más, az előbb említett okok is elindíthatták. (24—25. ábra) Figyelemre méltó, hogy a szabadban álló kemencék sem követik a szobaiak formáját. Alakjuk legtöbbször rövid, hasáb alakú, kéménnyel ellátott nyeregkemence. Másik, régiesebbnek tűnő típusuk szinte szabályos kúpformát mutat. Elképzelhető, hogy a középkortól ismeri külső kemencék formavilágát őrizték meg, hiszen alakjukból következően előállításuk kemencetípusaink közül a legegyszerűbb. (26—27. ábra) A Duna—Tisza közi szabadban álló kemencék legtöbbje négy tartóoszlopon fekvő féltető alatt található. Az ilyen kemencék mellé általában katlant, gyakran pedig berakott tűzhelyet is építettek. Ekkor már nyári konyhának nevezik ezt az együttest, s valóban, ha ilyennel találkozunk az udvaron, másmilyen kiskonyha nincs a ház körül. Bugacon az 1930-as években is: „A tanya világ építkezéséhez tartozott még az udvari külső kemence és külső katlan elkészítése is. Ez utóbbit rendszerint egy nagyobb és egy kisebb lyukkal ellátva csinálták, két különböző méretű bogrács számára, és mivel lábakon álló tetőt is raktak fölé, nyári konyhának nevezték."

58 (28. ábra) A Kiskunságban és Bácska északi részén az egyedülálló udvari kemencét lankemencének vagy egyszerűen lacinak nevezték. Használták lacikonyha összetételben is a nyári konyha megnevezésére. Nemcsak a kemence állhatott az udvaron önmagában, de a katlan is. A vályogból és sárból megépített katlanra a krumplifőzésre, vízmelegítésre vagy lekvárfőzésre alkalmas bográcsot szokták rátenni. Lakodalomkor, disznóvágáskor használatos 58 KJM NA 189. 80.