Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Sztrinkó István: Tűzhelyek a Duna–Tisza közi lakóházban

446 SZTRINKÓ L: TŰZHELYEK . . . 12. KESKENYPADKÁS, 13. CSONKAKÚPSZERŰ KEMENCE, VÁLYOGBÓL RAKOTT, BARNÁRA FESTETT CSONKAKÚPSZERŰ KEMENCE. DESZKAPADKÁVAL. KISKUNMAJSA, KISKUNMAJSA, SZABADSÁG U. 10. KÍGYÓS 146. az Alföld más településein is.

19 A kalocsai és a kiskunhalasi múzeum régészeti gyűjteményeiben ugyancsak vannak helybeli eredetű középkori kályhaszemek,

20 s ilyen Bócsán is előkerült. A keceli határ középkori faluhelyein, (Pogárdi, Csábor) szintén felbukkantak XV—

XVI. századi bögrés kályhaszemek

21 Várhatóan a további kutatómunka még sokasítja majd az alföldi lelőhelyek számát. Annyit azonban már ezek az adatok is bizonyítanak, hogy a késő középkorban a Duna-Tisza köze szinte egész területén ismerték és használták a szemeskályát. Meglétük alapvetően két problémát vet föl. Nem ismerjük meghonosodásuk körülményeit, mint ahogy megszűnésük okairól is csak feltevéseink vannak. Ha el is fogadjuk azt a nézetet, mely szerint kolostori, főúri példák nyomán a XV. század végén terjedt el a szemeskályha a köznépi gyakorlatban,

22 kérdéses marad, hogy hol állították elő ezt a nagy mennyiségű kályhaszemet. A Duna-Tisza közén az 19 MICHNAI A. 1981. 236—237. Itt a részletes irodalomjegyzék is. 20 A kalocsai kályhaszemek leltári száma: 64.6. 85—64.6. 92. és 76.1.1.—76. 1.18; A kiskunhalasi leltári számok: 75.8. 1.—75.8.26. 21 BICZÓ Piroska: A keceli határ régészeti leletei (megjelenés alatt). 22 MÉRI I. 1958. 192—193; HOLL I. 1958. 211—300; HOLL I. 1971. 161—208; FILEP A. 1980/a. 6—9.