Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Solymos Ede: A bajai halászcéh

432 SÓLYMOS E.: A BAJAI HALÁSZCÉH désére és körülkerítésekre lett felhasználva. Azon a vidéken szabállyá vált, hogy a legkisebb gulyáslegény az egyességkor úgy az átteleltetéshez, mint a nyári legeltetés idejére legalább 2—3 db szarvasmarha eltartását kialkudja, amit a gazda mindenkor készségesen megígért, mivel az átteleltetés nem sokba, és a legeltetés semmibe sem került. De most nem ez a helyzet és a gulyáslegények nem jutottak volna abba a szomorú helyzetbe mint most, hogy nehezen megszerzett tulajdonukat a szarvasmarhát és a sertést el kell adniuk, ezért ebből a szempontból is előnyösek voltak a közepes kiöntések. De a halászat is oly kiadós volt az említett kiöntések által öntözött területeken, hogy távolabbi vidékek is kaphattak belőle, ezért a közepes kiöntések az Aldunán és a Tisza vidékén nemhogy kárt és Ínséget okoztak volna, sőt még hasznot is hajtottak és elhárították az egyébként keletkező ínséget is. De az említett vidéken való szabályozás által még egy jelentős kereseti ág lesz megsemmisítve, még pedig egy olyan, mellyel a munkásemberek 100 ezrei keresték kenyerüket, mely által a telektulajdonosok a bevételi haszon 100 ezreitől esnek el, és ez a halászat (: mert a hal előbb-utóbb a ritka csemegék közé fog tartozni:). Pontosan megadhatjuk, hogy csak az egyetlen Beeler uraságnak a halászat bérbeadása évi 100— 150 ezer forint hasznot hozott, hogy ennél az uraságnál 10000 család élt halászatból és halkereskedelemből. A Szonta uraság eddig évi 4000 forint bérleti díjat kapott a halászatból és 60 családot tartott el és ez a bérleti díj is teljesen el fog esni és a 60 család keresete is megsemmisül mert a szabályozás már itt is foganatosításba lett véve. Tudjuk hogy 1000 család a halak szárításával és füstölésével foglalkozott mégpedig olyan mértékben, hogy 40—50 ezer mázsa lett Arad és Temesvár környékére szállítva. Tudjuk, hogy az Aldunáról és a Tiszáról hetente 800—1200 mázsa hal lett Pestre szállítva, ami részben fogyasztásra, részben újra a kereskedelembe került, ezen adatokról kívánságra pontos felvilágosítást adhatunk. Ki képes azonban kiszámítani mennyi hal lett Pest és Arad között és a Tisza melletti falvakban elfogyasztva és a kiskereskedelemnek átadva, hány mázsa só lett a füstölésre felhasználva? Már most vegyük figyelembe mennyi haszonélvezet válik semmivé a szabályozás által, mennyire megszenvedi az állattenyésztés? Azonban ott is, ahol a szabályozás nem lett még megvalósítva, a faluk a levezető árkokat, melyeken keresztül a víz a közepes vízállásnál a lapályokra és mocsarakra terjedhetett, feltöltötték amikor a vízállás a legkisebb volt. Természetesen a Tiszaszabályozási bizottság megbízásából. Ilyen feltöltések természetesen csak alacsony és közepes vízállásnál segítenek, de nem használnak magas vízállásnál ahol az elemek a partokat átlépik. De ha az idei évben a vízvezető árkok nem lettek volna feltöltve, akkor a víz a közepes vízállásnál is terjeszkedhetett volna és úgy a takarmánylegelőre, mint a közelfekvő gabonaföldekre kiszámíthatatlan hasznot hajtott volna és legalább azon a vidéken megszüntette volna az ínséget, kárpótolta volna a lakosságot a gyenge aratásért a halászat, és ezen a kereseti ágon keresztül a télre beszerezhették volna a legfontosabbakat és más vidékre is juttathattak volna. Ezt később biztosan belátták, de sajnos későn, mert a vízelárasztást nem lehet elrendelni, de ha jön, akkor beigazolódik a régi közmondás: „amit egyiktől elvesz, odaadja, a másiknak." Bár jelenleg is vannak még halászatok melyeket szakértők révén 3—3 évre bérbe adnak a földbirtokosok, de ezek a szabályozás miatt annyira meg lettek kisebbítve, hogy most alig jövedelmeznek annyi százast, mint azelőtt ezrest, de még jelenleg is léteznek ilyen bérletek ahol még ezreket fizetnek miközben az érték alig százas, de a bérlők egy jobb jövő reményében saját kárukra űzik foglalkozásukat, amit a szegénység miatt hamarosan feladni kényszerülnek, mert a haltenyésztés megsemmisül. Minden szakértő tudja, hogy a hal a folyóvízben nem szaporodik, csendes, a napsugaraknak kitett állóvízre van szüksége az ikrák lerakásához, de azokon a vidékeken ahol a szabályozást máris végrehajtották csak a legmagasabb vízállás tudja az elrekesztéseket átlépni és ez a hatalmas tömeg víz a súlya miatt is már önmagában hátrányos a haltenyésztésre, mivel ennek erős