Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Solymos Ede: A bajai halászcéh

NÉPRAJZ 399 víz a bevezetett csatornáktól piszkos, kifolyása nincs, a benne tartott halak egészségre károsak. A halászok vállalják, hogy a kis lejtőt saját költségükön feltöltik, halászhelyiségüket úgy készítik el, hogy az a város díszére és csinosítására váljék. A megkötött szerződés szerint a Csatorna Rt. átengedi a bajai kikötőbe levezető lépcsőtől dél felé húzódó magas part alján 65.55 m hosszú 8,6 m széles, 565 m

2 területét, évi 10 ft bér fejében. A bérlők tartoznak a területet tisztán tartani, a halkezeléshez használt vizet saját költségükön épített csatornán át a Sugovica holt ágába vezetni. Tilos a töltésen kiönteni, nehogy tócsák keletkezzenek. — Abban az időben a Sugovica a mai híd tájékán töltéssel volt lezárva. A város szennyvízcsatornái a lezárt részbe ömlöttek, s érthető, hogy a halászok a bárkákat nem akarták itt tartani. Az új halpiacot ábrázolja Vadász Endre rézkarca. Ezen jól látszik az említett töltés is. Bár az árusító bódék a várost aligha csinosítják, a halpiac hangulatát jól érzékelteti a kép. A rézkarcon a jobb és bal oldal felcserélődik, de a közölt képen a valóságos helyzetet mutatjuk. — A halpiachoz vezető lépcsőt többször javítják, cserélik, hol a halászok, hol a város költségén. 1908-ban a halpiacra újabb bérleti szerződést kötöttek, mely 1913-ig szólt. A bérleti díj négyzetméterenként 10 fillér, azaz 50 korona 50 fillér. A korábbi pontokhoz jön, hogy az élőfákat gondozni kell, a kiveszőket pótolni. Minden halászbárka — a 8. pont szerint — évente 50 korona karópénzt fizet, minden bárkához egy ladik tartozik, azonos számozással vagy néyvel. Ezeken csakis halat szállíthatnak, vagy bárkát vontathatnak, még személyt sem szállíthatnak. Külön csatornadíjat ezekért nem kell fizetni. Minden karácsonyt megelőző 3 nappal 20 kg öreg, válogatott halat kell beszolgáltatni. 1911-ben ez utóbbit úgy módosítják, hogy hal helyett — némi alkudozás után — évi 50 ft-ot fizetnek, mert a beadás mindig nehezen ment, az utolsó percben teljesítették, akkor is silány halat adtak. A halászladikokra csatornadíjat vetettek ki. 1911-ben engedélyezik, hogy az 5 mnél rövidebb, s nem szállításra szolgáló ladikok után 12 korona helyett csak 6 koronát fizessenek a halászok. 1913-ban a társulat tiltakozik a Csatorna Társaságnál, mert tudomásukra jutott, hogy Horváth János bajai halász egy halászbódé felállítására kapott engedélyt. Ez sérti a társulat anyagi érdekeit, ezért kérik, hogy a bódét a társulati helytől legalább 10 m-re jelöljék ki. Hivatkoznak arra, hogy mint törvényesen elismert önálló társulat Mária Terézia idejéből privilégiumot élve^, tagjait céhrends\erbeli szabályok kötelezik. Horváthnak, mint legfiatalabb tagnak nincs joga az első helyre, ki akarja játszani a többit, hogy elébük épít, s ez sérelmes a többire. Horváthnak a társulat területén rendes árusító helye van. A válasz egyszerű: eltekintenek a szerződés megkötésétől, ha a kérdéses területet a bérlethez csatolják legalább 8 korona bérért. Egyre fokozódó kereskedelmi tevékenységükre utal az a kérvény, melyet 1910-ben a MÁV-hoz nyújtottak be, hogy este 7 és 10 órai vonatokkal érkező halszállítmányokat soron kívül adják ki. A MÁV intézkedik is, hogy az élőhalat azonnal megkap-