Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Solymos Ede: A bajai halászcéh
394 SÓLYMOS E.: A BAJAI HALÁSZCÉH jelölt közül választják a föcéhmestert és az alcéhmestert. Már az 1812-es választásnál feljegyzik, hogy Schnitzer József, az új föcéhmester elszámolás után átveszi a láda kulcsát, tehát már akkor valamilyen ládájuk volt. , Minden évben választanak két ifjúmestert, vagy szolgálómestert, vagy behívót, akik a gyűlések időpontjáról értesítik a mestereket. Az egyik a Felvégen, a másik az Alvégen tevékenykedett, ami érthető, ha felidézzük a korábban ismertetett települési képet. A céhiratok másik becses darabja a pénztárkönyv. 20 Az első bejegyzés 1826. jún. 26-ról származik, az utolsó 1920. december 26-án kelt. 1849. szept. 3-tól 1852 ápr. 12-ig nincs bejegyzés, bár a mesterkönyvet akkor is vezenék, tehát a céh működött. Az 1833. jan. 13-i ülésen a céhbiztos ismerteti a vármegye rendeletét, miszerint ezentúl a céhkönyveket magyarul kell vezetni, mester csak az lehet, aki beszél magyarul. A számadásokat sajnos elég sommásan vezették. A kántorpén^t (negyedévenként fizetett „tagdíjat") egy összegben könyvelték, ezért nem tudni, hogy kik és hányan fizettek. A szegődési, szabadulási díjakat, mestertaxákat tételenként könyvelték, ezek megegyeznek a Protocollumban szereplő bejegyzésekkel, és sokat segítettek a néhol nehezen kiolvasható nevek azonosításában. A kiadásoknál gyakori a „kisebb kiadások" megjelölés, de vannak olyan tételek, melyek utalnak a kiadások természetére. Rendszeresen visszatérő költségek: a céhmester és a céhkomisszárius tiszteletdíja, a védszent ünnepén, jún. 29-én mondatott „péterpáli mise" költsége. Sokszor vásárolnak gyertyát, tanulólevél űrlapot, vándorkönyvet, amit gombkötőkkel „zsinóroztatnak" (a hitelesítéshez szükséges zsinórral való átfüzés). 1842-ben 22 ft 47 kr-t fizetnek céhláda készítésére, 27 évvel később 40 ft-ért javíttatják. Feltételezzük, hogy ez a láda azonos azzal, amit ma a múzeumban őrzünk. 21 Zászló készítését a privilégium minden céhnek előírja. 1817-ben Reitmann Jánossal azért fizettetnek 300 ft mestertaxát, mert a céh egy zászlót akar csináltatni. 1852ben „az új zászlóhoz" különböző anyagokért 429 ft-ot fizetnek ki, 1853-ban Nemadovits és Zsigmond kereskedésében 195 pengő ára selyemszövetet és aranyszálakat vásároltak s még ugyanebben az évben Jacob Reiner festőnek („Maler") a zászlón végzett festőmunkákért fizetnek 237 ft-ot. Ismerjük tehát a zászló festőjének nevét, de a zászlóból már csak egy arany bojt került a múzeumba. 1842-ben vásoltak egy tintatartót, 22 1845-ben padokat csináltattak, de ezen utóbbiak elkallódtak. 20 Ltsz. 71.1.6 21 Ltsz. 72.1.1. H: 70 cm, Sz: 65 cm, M: 52 cm. Barnára festett, puhafa láda, koporsó alakú tetővel. A ládában jobb oldalt egy rekesz, alul keskeny fiók. Egy kulccsal záródik. SÓLYMOS 1974, 73. Fényképe XXII. tábla 89. 22 Ltsz. 72.1.5. H: 20,7 cm, Sz: 10 cm, M: 11,4 cm. Fekete, téglalap alakú alapdeszkán esztergályozott toll-, tinta-, és porzótartó.
