Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Hankóczi Gyula: Kiskunsági tekerőlantok
370 HANKÓCZI GY.: KISKUNSÁGI TEKERŐLANTQK spontán vagy rendszeres „padkaporos bálakon", házi összejöveteleken ugyanúgy, vagy ha lehet jobban. Ezeken a zenélési alkalmakon a zenészek meghatározott feladatot láttak el. A kemence környékén meghúzódva szórakoztatták a vendégeket; fogadták, köszöntötték vagy éppen elbúcsúztatták őket. Zenélésükkel egy-egy szertartásban is részt vettek. A fosztáson való zenélés Matkótól Móricgátig egyformán divatozott hajdanán. A hajában letört kukoricát otthon fosztották, s e munka befejeztével, este 10—12 óra után következett a tánc. Az ilyenkor szereplő zenész csapat — attól függetlenül, hogy tekerő—klarinét kettős vagy rézfúvós együttes volt-e —, egy-egy zsák és egy-egy füzér kukoricát kapott fejenként és vacsorát. A disznótori mulatsághoz nem minden esetben kapcsolódott zene, amikor igen, akkor igen változatos a hangszerek köre. Amit zenészeink disznótori produkciójáról tudunk annyi, hogy híva vagy hívatlanul az „ablak alatt köszöntöttek legelsőbb is", talán meghatározott szokásdallammal. 10 Azután beléptek: „Dicsértessék a Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy ebbe a házba beléphettünk, ha megengedik, egy-két nótát elmuzsikálunk." Disznótori zenélésükért pénzt és vacsorát kaptak. Rendkívül töredékesek a lakodalmi muzsikára vonatkozó adataink is. Nem tudjuk, szokásban volt-e a násznépet zenével kísérni az esküvőre, nem ismerjük a divatos nótákat és a menyasszonyforgatás zenéjét sem. A távozó vendégeket a „Vak Pali", a Föl, föl vitézek . . . ., és az Isten veled őrmesterúr . . . kezdetű kedvelt kísérő nótákkal búcsúztatták el. Névnapra általában hívatlanul mentek köszönteni — ezért maradt fenn a tekerő— — klarinét zene e mulatságban tovább, más zenélési alkalmakhoz képest —, bár korábban ide is fogadták a hangszerjátékosokat. Móricgáton például 1912—13 táján egy összevont Péter—Pál napra duda—tekerő kettőst. A két ember délután kettőtől éjfél utánig muzsikált. A jeles napok zenei rendjéről Kunszállástól vannak szórványos adataink. Az itt lakó egyik utolsó tekerő—klarinét kettős karácsonykor és húsvétkor szent énekekkel járt köszönteni; talán az ugyaninnen származó szöveget is használták: „Isten éltesse, hogy megértük húsvét napját, engedje az Isten, hogy tovább is megérhessük. Adjon az Isten sok jó erőt, egészséget?" 11 A „padkaporos bál" a tanyai fiatalság spontán táncmulatsága volt. Abban a tanyában, ahol előzetes kérésükre megengedték, vasárnaponként összegyűltek, bort vittek, mulattak, „tamburáltak", beszélgettek. Olykor dudást, tekerőst is fogadtak. Fülöp-Jakabon egy jó üzleti érzékű legény jóvoltából, egy időben gyakran került sor „húsos bálákra" is. A házigazda legény marhapörköltet főzött s borral együtt, 10. Kunszállásról származó szórványos adatok alapján feltételezhetjük, hogy az Amoda el, a pusztába' . . . kezdetű köszöntőt itt is használták. Vö.: HANKÓCZI Gy. 1979. 130. 11. A szöveg — láthatólag — annyira szokványos, hogy más ünnep nevével helyettesítve bármikor használható.
