Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Hankóczi Gyula: Kiskunsági tekerőlantok

NÉPRAJZ 369 Az a. megfelel a Szentestől ismert általános formula részletének, amit ott szóban is rögzítettek: „verebet fogtam . . ,"

8 A b. az ismert tekerős vidékek legnagyobb részén használt elem, még ott is, ahol a játékosok az a.-t emlegetik. Minden bizonnyal a Kiskunságban is a b. elem és a belőle vagy vele képzett formulák divatoztak egykor, úgy, ahogy ezt Fősemet János játékában is megfigyelhettük. A hajtókart nem fogja mereven marokra, időnként ellazítja ujjait, úgy tűnik ilyenkor, mintha elengedné. A recsegő hang nyolcad értékeit a kar elülső helyzetében, lefelé való mozgás közben, a tizenhatodokat hátsó helyzetben fölfelé képezi. A tekerőlant kísérőhangszerként a legkülönfélébb prímhangszerek mellett játszott. Petőfiszállás, Külső-Galambos, Móricgát és Csólyospálos környékén a harmincas — utóbbi helyen az ötvenes — évekig dudával, Petőfiszállás körül olykor dudával és klarinéttal is. Félegyháza egyik tanyáján a Fonalas család nemcsak tekerő — klarinét, de néha te kérő-klarinét—hegedű-kontra összeállításban is muzsikált. Kunszállás vidékén egy vagy két klarinét mellett zúgott a leggyakrabban, olykor azonban hegedű—bőgő, klarinét— bőgő, sőt cimbalom—klarinét társaságában is játszott. Városföldön hegedűvel, citerávaX is említették. Egyik jakabszállási lakodalomban hegedű—kontra—bőgő és tekerő—klarinét ötös adta a zenét; Matkópusztán pedig a Deák család tagjai játszottak együtt két tekerőn és két klarinéton. 5. A tekerő repertoárjáról elsősorban abban az értelemben beszélhetünk, mit kísért; másodsorban arról, hogy mit játszott maga. Feltételezhetjük, hogy az általános tendenciának megfelelően, a Kiskunságban is a régi stílusú dallamok elenyésző száma és az új stílusú, valamint a nótás dalok virágzása volt a jellemző.

9 A világi műzene hatását a Rákóczi induló (népiesen „Vak Pali"), a Föl-föl vitézek a csatára . . ., az Isten veled őrmesterúr .... kezdetű darabok jelzik, az egyházi zenéét pedig a Mennyből az angyal. . ., a Csodapásztorok . . . és az Л keresztfához megyek . . . kezdetű karácsonyi, — illetve nagyböjti énekek használata. Repertoárjukról általánosságban még annyit feltételezhetünk, hogy az igen változatos összeállításban való muzsikálás, valamiféle alkalmazkodás is lehetett a divat diktálta feltételekhez. A klarinéttal, később hegedűvel, kontrával és bőgővel való közös zenélés, minden bizonnyal az e hangszerekkel járó, azokkal együtt érkező zenei divatot is jelenthette a tekerő számára. Monoton bordunkíséretével azonban egyre kevésbé lehetett amazok egyenrangú társa, s ez is odahatott kísérőhangszerré, ritmushangszerré való degradálásához. 6. A zenének a szórakoztatás mellett olykor a munkában is szerepe van: kukoricafosztáson, disznóöléskor. Természetesen az ünnepeken, az emberi élet fordulópontjain: lakodalomban, névnapon; az év jeles napjain: karácsonykor, húsvétkor» 8. Vö.: SÁROSI B. 1973. 275. 9. A Kiskunság vizsgált területére vonatkozó népdalgyűjtés nincs, a jelzett tendencia azonban érzékelhető a szomszédos vidék anyagából is. Vö. : VARGYAS L. 1954.