Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Hankóczi Gyula: Kiskunsági tekerőlantok
364 HANKÓCZI GY.: KISKUNSÁGI TEKERÖLANTQK A hangszer feje négy darabból áll, összeillesztésük — más részeihez hasonlóan — pontatlan. Egyetlen fakulcsa fejének külső szélén, szélének közepe táján, másik két, menetes rézkulcsa fejének két oldalán található, hatalmas lemezzel felerősítve. Kottaháza a megszokott formától csak a rajta levő rézkorongocskákkal üt el. A kerék átmérője 12,5 cm, szélessége, 1,8 cm. A kottaház vége és a kerék között feltűnően nagy a távolság. Recsegő szerkezetéből csak szokatlanul nagy méretű „állványa" maradt meg, rajta két ismeretlen funkciójú rézszöggel. A húrokat tartó falapocskák, oszlopocskák egy kivételével szintén elvesztek. Hangkészlete a fabillentyűk elrendezéséből következtethetően: g 1 —g 3 , kiegészítve eis 2 , dis 2 , fis 2 , ais 2 , eis 3 kromatikus hangokkal, pontosabban billentyűkkel. Legnagyobb hossza 87-, szélessége 33-, magassága 18 cm. Durva, nehéz hangszer, amely megmunkálásában kezdetleges — valószínűleg helyi — készítési gyakorlatra utal. (2. kép.) A matkói „zeller" négykulcsos, háromhúros, kromatikus. Testének alsó lapja, hajlatának jellegzetes csücskeivel, Szentesen készült hangszerek ugyanilyen alkatrészére emlékeztet. Csakúgy, mint az oldalakat összetartó legnagyobb oszlop, ez az átlagosnál nagyobb méretű „tőke" ; miként hajtókarjának sajátos S alakja, valamint „recsegő állványának" formája is. Testének felső lapja kiegészített, valószínűleg nem is az eredeti. Fejét négy darabból illesztették össze, rajta négy különböző kulcs található, közöttük — láthatólag — újabbak is. A dallamhúrt tartó „láb" négyzetes oszlop, a bőgőhúrt emelő stilizált lófej alakú. Utóbbin két húr számára vágott árok látható. Kereke igen finom megmunkálású, enyhén domború. Kerékátmérője 13-, szélessége 1,8 cm. Kottaháza valószínűleg későbbi más részeinél, erősen megrongálódott. Billentyűi forognak vágatukban, érintői hiányoznak. Valószínűleg nem is voltak vagy később levagdalták őket, mint szükségteleneket. A meglevő billentyűknek egyébként is olyan pici a fejük, hogy azon nem lehetett kielégítően játszani. Egy használhatatlanná alakított billentyüzetű tekerőlant esetében csak a más példányokkal való összevetés miatt lehet jelentősége, ha megemlítjük, hogy az előbbi módszer szerint, egykori skálája g 1 —g 3 lehetett, vélhetőleg gis 1 , ais 1 , eis 2 , dis 2 , fis 2 , gis 2 , ais 2 , eis 3 kromatikus hangokkal kiegészítve. A sötétbarna színű hangszer legnagyobb hossza 80-, szélessége 34-, magassága 18 cm. Valószínűleg (Szentesről?) ideszármazott instrumentum, amelynek elhasználódott részeit a helyi lehetőségeknek megfelelően pótolták. (3. kép.). A Kiskunfélegyházán 1910-ben gyűjtött „muzsika" négykulcsos, háromhúros, kromatikus. Sötétbarna alapszínét egykor piros, sárga, világosbarna és zöld pöttyökkel, szélein pedig fekete vagy sötét csíkkal díszítették. Fejének, kottaházának és kulcsainak peremén fehér porcelángombok láthatók. Testének felső lapján, a játékos felőli oldalon kettős „hanglyuk", mögötte fémrátétes hosszanti nyílás található: „pénzbedobó". Fedelének belső oldalán a következő betűhű, ceruzával írott felirat: „Én S\enjérí János [ javítottam \ Készítettem etçen muzsikát 1898 November 18 dikán Szentes II К 821 s% а/Г
