Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Hankóczi Gyula: Kiskunsági tekerőlantok

362 HANKÓCZI GY.: KISKUNSÁGI TEKERŐLANTOK Hangszerünk részeinek terminológiájáról rendkívül töredékesek az adataink, ezek is egyetlen helyről, Kunszállásról valók. Az erről kérdezett egykori játékosok „nem tanultuk mi azt" válasszal tértek ki a pontos feleletek elől. A részek nevei közül a „kulcsrész" (fej) ; a „kerék", tréfásan „köszörűkő" ; a „hanglyuk" (a tekerő felső lapján, a játékos felőli szélen levő kerek nyílás vagy nyílások) ; a „pénzbedobó" (az előbbi nyílások mögött található hosszúkás vágás) ; a „kóta", más néven „billentyű" ; valamint a ritmuskíséretet adó szerkezet neve, a „recsegő" ismert. A szállításkor és a játék közben használatos rögzítőelemet „szíj"-nak; a három húr közül egyet „prímás"-nak, a másikat „bőgős"-nek mondanak, a harmadiknak nincs neve. Figyelemre méltó, hogy az eredetileg dallamjátszó húr a névtelen, a recsegő hangot adó pedig a „prímáshúr". A jobb hangzást elősegítő tartozékok a „gyanta" és a „vatta". 3. Vidékünk hangszerkészítő technikájáról semmit sem tudunk. A felépítendő szerkezet a munka folyamatát meghatározta ugyan, az ehhez használatos helyi mód2. KÉP: MATKÓRÓL SZÁRMAZÓ TEKERŐ. KECSKEMÉT, 1980.