Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Bosnyák Sándor: Alpár néphite Kádár Lajos emlékeiben

NÉPRAJZ 351 Gazdasági élet 272. Az a pásztornép, amelyiket én ismertem, lenézte a parasztot. Ha gazdag volt, még jobban lenézte. A szegény zsellérfélét megtűrte. Az űrt egyenesen lenézte, magában rothadt kenyérpusztítónak, herének nevezte. 273. A pásztoroknál volt egy törvény, nem kérdezték meg senkitől sose, hogy hívnak. Azt megkérdik, hogy: hogy nevezzünk tégedet, mi is vagy te, Miska, vagy Jóska? 274. Kiássák, s akkor ott megtalálják a rengeteg gabonát, árpát nagyon keveset, a búzát meg a rozsot szereti a hörcsög, de a kukoricától sem idegenkedik, a kölestől sem. Úgy szokták, hogy amikor hazaviszik a gabonát, akkor átrostálják. A homok kipotyog, de kipotyog a köles is. Akkor a kölest még ritkább szitán is átrostálják. Akkor a tarhonya-rostán, az meg a kukoricát fogja fel, de a búzaszemek átmennek rajta. 275. Mikor a mester beállítja az ajtófélfát, hát akkor egy csirkének a vérét beléeresztik oda a küszöb helyére. 276. Mikor a pásztoroknál volt a számadó-avatás, avatásra mindenki kapott egy cipócskát. Ezt nem volt szabad bicskával érinteni, hanem úgy kellett feltörni. 277. A köcsögfa az udvaron van, hogy odalásson az asszony mindig a konyhából, hogy szemmel tudja tartani. Néha kiforrázzák a köcsögöket, de néha nem forrázzák ki, az sem baj, ha felteszed a köcsögfára, a Nap egész nap rásüt és az fertőtleníti. 278. A teheneknek nagyon szívesen adtak ilyen virágneveket: Szegfű, Rózsa. Ha valaki Esztinek hívta a tehenet, vagy Julcsának, mert voltak ilyenek, azt lenézték az értelmesebb parasztok. 279. A fekete lónak Holló, Szárcsa nevet adtak. 280. Ha Maros volt a kutya neve, vagy Kőfös, az fehér volt. A Tisza név csak fehér kuvasznak dukált. Tisza nevű puli nem volt. A pulinak, ha fekete volt, Bogárnak hívták. A Duna is fehér volt mindig. Folyókra nagyon szívesen neveztek el kutyákat. Nem volt ritka név a Rajna. 281. Napfelkeltekor kell ültetni a tyúkot. Előre ne lámpázza meg az asszony, hanem akkor lámpázza meg, amikor ültet, akkor sok csirke lesz. 282. Nézi az öregasszony lámpával: Jaj, azért olyan nagy, mert két szikii. Azt nem teszi a tyúk alá, mert abból kétfejű csirke kelne. 283. A kalendáriumból kiszámítják, hogy hány napig ül a kotló a tojáson, mert úgy ültetik el, hogy újholdra keljenek. 284. A kos bárányt, mikor elválasztják, akkor herélik ki. Egész kicsi dolog ez még olyankor. Megfogja mind a kettőt, aztán mind a kettő kibuggyan. Van nekik ilyen kis ollójuk, avval elvágják. Ott van egy edényben hamu és a hamut odateszi a sebre, majd eleresztik a bárányt. 285. Ha nyiszlettet ellett a juhász birkája, egy fél szakajtó törkölyt, ami még nincs kifőzve pálinkának, megetettek vele, és kicserélték a bárányokat. A két juh berúgott a törkölytől. Ha nem kaptak törkölyt, csak hetek múltán fogadták el az idegen bárányokat. 286. A szarvasmarhára meg a lóra, megtüzesítették és úgy billogozták meg vele. A birkát nem, mert annak kinőtt a szőre. A festékbe mártották a billogot és nyírás után rátették a birkára, de minden gazdának másféle billogja volt. A juhász a saját birkájának a farára kerek pecsétet nyomóit, akkorát, mint egy közönséges alma. A juhásznak a bérében megengedett birkatartása volt. 287. Amikor a disznónak búghatnékja van, akkor elviszik a kanhoz, megbúgatják. De Szentesen azt mondják, hogy: rühet a disznó. 288. A marhaféle, vagy a ló, ha vérszagot érez, mondjuk tülköt, vagy patát égetnek és ez vérszaggal keveredik, akkor megérzi a szagot és mint a veszett jószág, bömbölve szalad ezer felé, menekül ki merre lát. 289. Gyerekkoromban még láttam: pásztoroknál fel volt téve lókoponya a karóra, de olyan magas volt, néhol a látófának a tetejére is feltették a lófejet. A pásztorember nem szerette a sovány kutyát. Ha jön az ordas, vagy jön egy másik erős kutya, de meg híre volt Veszett Sándornak is, sőt