Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Bosnyák Sándor: Alpár néphite Kádár Lajos emlékeiben

NÉPRAJZ 339 servesen. Estefelé előjött, de nagyon kimerülten. A parasztok keresték a fekete bikát, de akkor már nyoma veszett. 127. A régi táltosok még tökéletesen gyógyítottak, de ezek már, akik az én koromban voltak, már nem értettek úgy a gyógyításhoz. Tiszai huszár 128. Nem egy fehércselédet, hallottam, hogy beszélték: Hát Gyomai Veca is látta a tiszai huszárt, csöpp híja, hogy elmenekült előle. De éppen jött az uraság hintója és megállították, mert Veca azelőtt ott szolgált a kastélyban, aztán meghívták megint, mert vendéget vártak, hogy majd ott szolgálóskodjon. És egy csepp híja, hogy el nem rabolta a tiszai huszár. 129. A Tisza fenekén lakik a vizek királya és ott valami nagyon nagy fényes palotája van. És onnan szokott feljönni a nagyon szép huszár, a tiszai huszár, de annak jégből van a sarkantyúja, de még nyáron sem olvad el, hogy a fürdőző népséget elrabolja. És akit elrabol, hajnalra viszaviszi a saját vackára, ahol őneki aludni kellene, de annak már gyereke többet sohasem lehet. Tudós ember 130. A számadó mondta el, hogy hogy tudta távoltartani Veszett Sándort. Hát ez volt a szóbeszéd, hogyha kurtakígyófejet, de igazi kurtakígyó legyen, szárított kurtakígyófejet a csapóvégsugárba belékötöd, megkerülöd a ménest és minden égtáj felé elsuhintasz, nincs az istennek az az ellensége, aki megközelíthesse a ménest, mert nincs hozzá ereje. 131. Volt nálunk egy másik, Veszett Sándor. Az a Veszett Sándor azt az állatot tudta megveszejteni, amelyiket ő akarta, ráolvasással. Tudós kocsis 132. Hát ilyesmit hallottam, hogy: ott leszünk erre az időre, de tekintetes úr hunyja be a szemét. Aztán mindjárt ott lettek. Tudós yenés^ 133. A Becski a Katalin napi pásztor bálon, abban az időben még Becski volt a dudás, az öregeknek nem is kellett más, csak ha az öreg Becski játszik. De a fiataljai is nagyon szerették Becskit, mert nagyon ügyes talp alá valót játszott a bőrdudáján. Reggel felé már megjött az öröme. Kedvetlen volt egész éjszaka, a bort nyelte rettentően, de sose rúgott be. Reggel felé megjött a kedve és akkor felakasztotta a szegre a dudáját és ráparancsolt a dudára, hogy mit játszón és ő is ott járta három-négy óra hosszáig a fiatalsággal. Nagyon-nagy kedve volt az öregnek. Akkor az egyik bojtár azt mondja neki, az öreg Becskinek: Jaj Palkó bátyám, nézzük már meg a lányok harisnyakötőjét! Az öreg elvigyorodik, aztán egyszercsak olyan nagy víz lett, hogy a nők kapkodták fel a szoknyájukat, mert abban az időben még bugyi nem volt. Akkor meg azt mondja: Elmulasztom ezt a vizet, hogy ne legyen. Aztán meg azt mondják: Hát valami kis gyümölcs is kellene már Palkó bátyám! Azt mondja: Jól van. És nagy szőlőfürtők meg körték lettek, amit a lányok kapkodtak, és mikor a gyümölcshöz értek, ekkora lófxxx került a kezükbe.