Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Bosnyák Sándor: Alpár néphite Kádár Lajos emlékeiben

NÉPRAJZ 335 90. Az még csak hagyján, hogy esznek isznak, hanem paráználkodnak, mert leginkább fehércselédek mennek el boszorkánynak, férfiember nagyon ritkán kerül közéjük. De aztán hogyha valami szemrevaló fehérnép megy oda, akkor Plútóval kell neki szemérmetlenkednie. 91. A Lidérc-sziget — a boszorkányok itt szoktak gyülekezni, de oda leginkább táncolni meg pajzánkodni jártak. Szabó Gazsi megnézte, mert nagy zene-bona volt a Lidérc-szigeten, nagy múlatás, amit a boszorkányok csaptak. Megnézte és lóláb-nyomokat talált. 92. Hallottam ilyeneket, hogy megkötötték. Azt mondta, hogy hát: Nézd Julcsa, ha adsz nekem egy választási malacot, tinektek sok van, látom, három fiasdisznótok is van, én akkor megkötöm Bánfi Gazsit, aztán nem tud elmenni Szél Julcsához szombaton. 93. A söprűt lefektetik a küszöb elé, kívülről lefekteti; aki nagyon biztonságban akar lenni a boszorkányoktól, még belülről is egy söprűt. De leginkább csak egyet tesz, elég az szegény helyen. * 94. Az öreg Szöginé, az rendes boszorkány volt. A nyála mindig csorgott neki evés közben. Az a tejhasznot lopta el, fele tejhasznot. 95. Azt mondták: Úgy mászták ezt, amikor fiatal menyecske volt, ezt a vén rusnya dögöt az ördögök, mint a két-három napos kismalacok egymást. 96. A Szöginé boszorkány volt. Volt neki sok fekete malaca. Anyadisznó hatvan-hetven. Gazdagok voltak és a dögvész mindig elkerülte a házát, úgyhogy még egy fia malacuk se döglött meg sose. Ezért hitték öt boszorkánynak. 97. Az öreg Szöginét rajtakapták. Hátsó szomszédunk volt, hogy a Bánfiék páskomján, ahol a juhaik meg a teheneik legeltek, ment, fogta a kék kötőjét a vénasszony: „Szedem, szedem, de csak felét!" Apám meg meghallotta. De ez valóság, így próbálta elvenni a tejhasznot. 98. Hozzánk átjött, beállított Nagypénteken reggel az öreg Szöginé és a csizmatisztító vaskót kihúzta. A konyhaajtó keresztfájába bele volt szúrva és aztán a kebelébe rejtette. De elvették tőle, mert megrontotta volna az egész házunkat. 99. Ezt beszélték: Rágja meg a fene, megrontotta. Tudod, már úgy voltak ezek, mintha egy test, egy lélek lett volna. Aztán odament az öreg Szöginé, beszélt nekik, beszélt, fölvett közülük egy szalmaszálat, ahogy álltak, aztán csak beszélt, hogy: Mit csináltok itt gyermekeim? Anyád elültette már a ludakat? A másiknak meg: Te, hát a te apád vásárra ment, láttam ám, vezetett egy borjút. Aztán akkor a szalmaszálat kétfelé tépte az öregasszony, aztán úgy elejtette. Aztán otthagyta a lányt, úgy elment Karsai Feri, mintha sose látta volna. Bubus 100. ,,Gyün a bubus!" Az a bubus olyan volt, hogy annak füle van, de hegyes füle van, de nem ördög, csak majdnem ördög, rokonságban van az ördöggel. A rossz gyerekeket elviszi, zsák van nála. Garabonciás diák 101. A garabonciás diákok, valamikor még sok vándorló volt. A hiedelem úgy szólt az iparosság részéről a régi világban, hogy abból nem is lehetett becsületes, jó iparos, aki nem ment el vándorútra. Úgyhogy rengeteg vándorló bekéretszkedett hozzánk, mert ezek mindig gyalog mentek és hogyha olyan malaclopó-féle volt rajta, akkor kikiáltották, hogy garabonciás diák. Aztán kérdezték, hogy: Nem diák maga? Nem, én nem az vagyok, én cukrász vagyok. Hát már letagadja, de meglátjátok, időt hozott ez a bitang! /