Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Bosnyák Sándor: Alpár néphite Kádár Lajos emlékeiben
328 BOSNYÁK S.: ALPÁR NÉPHITE . . . kalap, nem nagykun kalap. Nagyon szép sarkantyús csizma van a lábán és szépen ráncba szedett ünneplő gatyában van. Ott őrködik a kapu előtti kispadon. 5. A nép úgy tudja, hogy az égbe, ha feljutnak, hát a fehércselédek külön vannak balról. Azért van az úgy, hogy hát férfiemberé az elsőbbség, azok kerülnek jobbról. Az Úr Jézusnak is a jobbja felől kerülnek, mert ők a feljebbvalók. Hányszor hallottam még kisgyerek koromban, hogy azt mondták : asszonyi állat. 6. A pokol mélyen van. Egyesek szerint az ördög először a Tiszába viszi le a rossz lelket. Mikor leér, ott a pokolnak az előtornácán, ott egy rettentő nagy üstbe, mindig nagyon be van fűtve, mikor leér a gonosz lélekkel, akkor először belevágja az üstbe, az előcsarnokban lévő üstbe, és ott megforgatja benne és kiveszik és akkor Plútó szóbaelegyedik vele. Kikérdezi a földi csetlések-botlások körül. 7. Én hiszek abban, hogy mindenkinek meg van írva a sorsa. A harctéren voltam, annyi szuronyrohamban voltam a doberdói fennsíkon, hogy egy zászlóaljból, ami hatszáz emberből állt, egyszer tizenheten maradtunk. De majdnem mindig, amikor ilyen pergőtűz volt, utána mindig szuronyroham volt és a Jóisten tudja, nmegmaradtam. É hiszek abban, hogy az embernek a sorsa eleve meg van írva. 8. A cethalat a nép techalnak mondja. Három techal tartja össze, de nagyon irigy rá az ördögök uszuja, az ördögök bikája. S amikor ez a bika megvadul, akkor ahogy a techalak a fejüket öszszeteszik, nekiugrik a bika, vagyis az ördögök uszuja és olyankor van földrengés. 9. A látófa, az igazi látófa a pusztában kint van, ahol a cserénye áll a pásztornak. Egy szál fa és át van fúrva és mint a gereblye foga, olyanok vannak benne két oldalról és azon a bojtárgyerek felszalad s, messzire ellát. így a kunyhótól szemmel tarthatják a jószágot. 10. Makó a világ közepe, a legszéle meg Jeruzsálem. Égitestek 11. Napfelkeltekor mosdás közben imádkozott apám, törölközés közben is mondotta az imáját, de csak seppegve. Ez az imádság nem volt azonos a Miatyánkkal, hanem így valahogyan: „Hát uram, teremtőm, tudom, hogy én is csak gyarló ember vagyok, de már lásd, azért nagyon szeretném, ha ebből a Misa gyerekből is lenne valami, mert amúgy iszonyú dologkerülő". 12. Apám azt mondta: Lódulj le fattyú, a Tiszára a csobolyóval, buggyantsd meg vízzel, egy nap óta itt áll, nem tudok abban főzni, jobb, ha frisset hozol. És láttam az öreg halászokat, az öreg Gyovai Pétert, aztán meg Rokolya Andrást, ahogy ott elvonultak. Olyankor, mikor a Nap jött felfelé, akkor letérdelt a csónakban, kelet felé fordulva, aztán keresztet vetett magára. De nem úgy, mint az oláh, vagy a muszka, hogy hányja magára a keresztet vég nélkül, hanem csak egyszer. 13. A halászok elmentek hajnalban halászni, mert hajnalban mozgolódnak a halak, napfeljötte körül nagyon éhesek a levegőre. Ekkor feldobálják magukat a halak. Ilyenkor járnak a halászok, nvolc-kilenc óráig halásznak, majd indulnak a halásztanyára. Amint mennek, a ladikban megmosdva mindig kelet felé fordulnak. A halászoknak nincs törölközőjük. A Napnak fordulva azt mondja: Hát csak megszárít bennünket. 14. A „Száz ágra süt a Nap" azt jelentette a mi népünk előtt, hogy nagyon meleg van. De ezt mondják Debrecenben is, mikor nagyon melegen süt a Nap: „Kelj fel már, 'szén száz ágra süt a Nap!" 15. A papot szentelt csődörnek hívták. Az apám volt ilyen, a papot szentelt csődörnek hívta. A Nap felé gyónt, a Napnak. Mikor jött fel a Nap, olyankor úgy volt, hogy épp a Tiszából buggyant fel a Nap, ahogy a kunyhónk állt. Anyám azt mondja, hogy: „jó lenne, ráférne magára is, ha elmenne a templomba, aztán meggyónná a bűneit." „Miért, azt mondja, ahhoz a szentelt csődörhöz?" Anyámat bántotta az ilyen parázna beszéd, mert az az Isten nevében papol, a pap.
