Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században

NÉPRAJZ 315 pásztor vallomása sem kevésbé érdektelen: „Gőböl kutat ennek előtte circ. 25 Esztendőkkel Hegyi István Méltóságos Kalocsai Érsekség hajdani Csikóssá mutatta a Tanúnak mondván: hogy a%pn kúton hajdani Zsidej Rác Gőbölt itatott légyen."

1

** A göbölös kutat valószínűleg összefüggésbe hozhatjuk a Gőböl úttal. Bagó Mihály bajai tanú 1769-ben így nevezte azt az utat, amely Kélest határolta és amely „Pétervárrul Pest felé" vezetett.

143 Voltak olyan kutak, amelyeket helységnévvel emlegettek. Az ilyen kutakat arról a helységről nevezték el, amely helység lakói készítették vagy használták őket. A perek tanúi pl. sokszor emlegették az ún. Hajósi kutat, amely Szent György puszta táján lehetett, és az ott szántogató, legeltető hajósiaké volt. A század végén esett szó a hildi „Bátyai kutak"-ról, amelyeket az árendáló bátyaiak használtak. A pásztorok és a határjáró emberek nemcsak az aktivan használt kutakat ismerték, hanem az elhagyott régi kutakat is számontartották. 1769-ben Kéles és Csákányfő határvonalának ismertetése során említette Bagó Mihály 70 éves bajai tanú a „Hajósiak által régen csinált $%ára% Kutat", amely a határ közelében volt.

144 Ugyanerről a kútról megemlékeztek más tanúk is „hajósi s^ára^ kút fenéknek" vagy egyszerűen „kút fenéknek" nevezve azt.

145 Milyenek voltak ezek a kutak? Hogyan hozták fel belőlük a vizet? Tálasi István a szomszédos és hasonló földrajzi adottságú Kiskunságról részletesen ismertette a pásztorok kútjait. Többek között leírta a régi sírkutakat és a bányakutakat. Az utóbbiak ősi soron hatalmas négyszögletes, káva nélküli, béleletlen gödrök voltak. Mellettük állt a gém, a vízkiemelő szerkezet. Később ezeket sövénnyel, deszkával bélelhették. A XIX. század elejétől e tájon rendszeresebben kezdtek téglával vagy darázskővel bélelt kutakat létesíteni, de a bányakutak még több évtizeden át igen gyakoriak voltak a kiskun pusztákon.

146 A legutóbbi idézetünkben említett „s^ára^ kút fenek" valószínűleg ilyen kezdetleges, béleletlen gödörkút vagy bányakút maradványa volt. Előfordultak azonban értékes, téglázott oldalú „kőkutak" is az észak-bácskai pusztákon: 1753-bana nádudvariak a Rém felé eső vitatott földön állítólag az érsekség parancsára szántani kezdtek és kutat ástak. Ezt azonban hamar abbahagyták, mivel két nádudvari embert a leszakadó föld a kútban agyonnyomott. A vallomástevő szerint a „kútnak föl építésére készített tégla és más fa es^kö^ök el is vesztek."

141 Egy másik tanú, a 40 éves bölcskei Nagy Mihály, aki a XVIII. század közepén 14 évig hildi gulyás volt, szintén emlege142 U.o. Hp.42.p. (1768) 143 U.o. Hp.607.p. (1769) 144 U.o. 607.p. (1769) 145 U.o. 615.p. (1769) 146 TÁLASI István 1936. 54—57. 147 KEL. II.Hp.O.14. 58—59.p. (1768) Draskovics Ferenc 45. é. Vaskúti, aki 1753-ban nádudvari jegyző volt.