Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században
NÉPRAJZ 307 marháit legeltette. Ismét mások a környező helységek közösen tartott állatállományára vigyáztak. A vallomásokból név szerint is megismerhetünk sok pusztabérlőt, elsősorban a Kélest, Borotát, Rémet, Dzsidát árendáló állattartó úrféléket és rác nagygazdákat. Többen is emlegették Leffanty Pál urat, a bajai uraság számtartóját, aki az 1750-es évek tájékán a bajai uraságtól árendálta Dzsida területét, és pásztorai ott járatták a marháját. 108 Különösen sok szó esett a vallomásokban egy Veszelinovity-ként emlegetett árendátorról, aki szintén a XVIII. század közepén bérelte Dzsidát és Borotát. Sok állatot legeltettek pásztorai a két pusztán. 109 Egy tanúként meghívott 70 éves baranyai szerb pásztor vallotta 1768-ban: „Ennek előtte cir citer 45 esztendőkkel Dudvarac^ János nevű bajai lakosnak juhait Kém, Boro ta és Zside pusztákon őr^ötte volna." 110 Az utóbbi vallomás sejtetni engedi, hogy egyes árendátorok abból is hasznot húztak, hogy kibérelt pusztájukon megengedték más bajai állattartó gazdák legeltetését. Így érthető, hogy egy olyan pusztán, amelynek volt árendátora, a vallomástevő pásztor nem az árendátornál szolgált, hanem egy másik rác gazdánál. 1769-ben vallotta Kiss Ferenc mélykúti pásztor, hogy 17 évvel korábban négy évig szolgálta „Be\sán Imre urat Kéles pusztán csikósképpen." 111 Más kélesi bérlők nevét is megismerhetjük a vallomásokból. így például Maries Pál úrét, akit Fejér Vármegyéből idéztek meg tanúnak 1769-ben. Elmondta, hogy ő 1755-től 1765-ig árendálta Kélest, amelynek egy részén szántott, gabonát termesztett, többi részén pedig állatait járatták a pásztorok. Hasonlóképpen „élte" Kéles területét Maries Pál előtt Grabarics Lázár uram, 1765 után pedig Koncsek István az érsekség sokat kárhoztatott tiszttartója. 112 Ebben az időben az érsekség pásztorait legtöbbször „hildi" jelzővel „hildi juhász", „hildi gulyás", „hildi csikós"-ként emlegették. A Hajós és Nádudvar között elterülő Hild pusztát illetve annak egy részét az érsekek házi kezelésű, allodiális birtokként hasznosították. Sárközi részén, a magasparthoz közel épült majorban (egyes vallomások szerint két majorban) voltak az uradalomi állatok téli szálláshelyei és itt laktak a pásztorok családjai. Különösen jelentős volt a hildi juhászat és nagy hírre tettek szert a hildi juhászok. Alábbiakban részletesen idézzük Veres Mihály 45 éves kélesi juhász 1768-ban tett vallomását. Egyrészt azért, mert korábban hildi juhász volt, másrészt amiatt, mert megemlíti a határok gyerekveréssel történő tudatosítása*", amely más helységekben is divat volt ebben az időben : ,,A Tanú Ersekségh Hildi pusztáján születvén e világra, ottis nevelkedett, ugyan a%on Hildi Juhás^ majorban lakván, juhászul a% Érsekséget szolgálta egés% tavali esztendeig}), ацоп szolgálattya üdéjében járván a Deutrális 108 KÉL. II. Hp.O.14. 47—49., 70.p. (1768) 109 U.o. 54.p. — Vö. : az 1714. évi bajai Összeírás Veszelin nevű görögjével (IVANYI István 1886—87. I. rész. 172—173.) 110 U.o. ИЗ.р. (1768) 111 U.o. 430.p. (1769) 112 U.o. 777—779.p. (1769)
