Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században
NÉPRAJZ 301 tartoztak, a homokhátsági területeken termett gabonát valószínűleg többnyire a szállá skertek területén nyomtatták el. Más falvak, illetve a távolabbi puszták használói azonban legtöbbször a szántóföldek tájékán, mezei szérűkön nyomtattak. A XVIII. század határpereiben a mezei nyomtatás sok vallomásban szerepel. Idézzünk néhányat a sok említés közül ! : „A tanú ez, előtt 23 esztendővel Kalocsai Érsekségnek Katonája lévén az, Uraság parancsolat tyábul eö mutogatta ki Kélesi puszta szomszédságában . . . lévő szántó földeket Kalocsaiaknak, a kik is föl törvén gyöpbül azokat szántották, s vetették, Déz,májokat is ott el-nyomtatván Kalocsára bé-hordották." 84 Kéles szomszédságában . . . „minden koron Hajósiakat szántani, vetni, s gabonájukat el nyomtatni látta". Ezen kívül „Dézsmájokat is az, Érsekség részére öszeve hordani látta". 8 > „Két esz/erdővel ez, előtt Topolyára menvén a Tanú megírt zsidei utón ( :mint hogy mindenestül meg égett:) Búzát kéregetni, akkor is látta Hajósiakat azon e mié tett szántó földekben termett Gabonájokat és az, Uraság Dézsma gabonajátis nyomtatni, és mint hogy Koncsek István Ur akkor Érsekség Prefektusa meg parancsolta, hogy olyatin Tűz, által Kár vallott Embereknek alamizsnálkodnának, és őket segétenék gabonával, a Tanúnak két véka Búza adatott azon Dézma gabonábul". 86 Mezei szérűkön nyomtatták el a dézsmagabona többségét is. Korábban valószínűleg minden művelt határrészen volt dézsmaszűrű, a XVIII. század utolsó harmadában azonban az érsekség gazdasági okokból igyekezett csökkenteni a dézsmaszűrűk számát. Ilyen törekvést olvashatunk ki az 1774. évi dézsmálási utasításból: „Midőn már a Dézsmás a Conscriptiot el végezte, correspondenter legyen más igen közel lévő Dézmás Társátul ne találtán a Gabonának kevés állapottya miatt egy Szßrüre lehessen hordani, így kevesebbedvén a Szűrük száma, kevesebb vigyázó Hajdú vagy Katona legyen szükséges a Szűrükre". 87 A dézsmagabona mezei összehordására és összerakására az e tájon már igen korainak számító időből is találhatunk rendelkezést. 1726-ban a bátyaiak hildi kontraktusában így fogalmazott a kalocsai tiszttartó: „Gabonájokat azpn pusztán oly helyre horgyák eöszye, az, hova az, Uraság Tiszte fogja parancsolnyi, annak utána kinyomtatván az, sz,almát szépen rakják eöszye, hog' az, esü miatt élne romolék külen az, búza szpmajat, külen pedig az, árpa, zab szalmát, egészjen az, uraság marhaja szükségire", 88 A szalma összerakásá84 KÉL. II. Hp.O.14. 253.p. (1768). Subarics János 56. é. kalocsai lakos. 85 U.o. 247.p. (1768). Ujváry István 38. é. Hildi lakos. 86 U.o. 251. p. (1768) — Az idézett szöveg Takács János 56. éves kalocsai lakos vallomásából való. A tanú azonos azzal a Takács Jánossal, aki szerepel a részteleki tűzkár károsultjai között. Az ő pipázó szolgáját vádolták annak idején a szálláségető tűz fellobbantásával. Vö: BÁRTH János 1975/a. 59. és 91. Különös véletlen, hogy a híres tűzeset károsultjainak segélyezéséről e távoli határperből értesülhetünk. Ezért is idéztük részletesebben a vallomást. 87 KÉL. II. Instruktiones. 1774. évi érseki dézsmálási utasításj 88 KÉL. II. Birt.ir.gy. I. 475.f.
