Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században
NÉPRAJZ 293 vetik, mivel e%en föld homok lévén gyakori szántással igen megtisztul és a beléjek vetett magot vele edjütt el hordaná a szél, ha minden esztendőben szántanák" . á9 A parlagolás gyakorlatára utalnak azok a vallomások is, amelyekben elhagyott szántások tartós „borozdáit"emlegették a vallomástevők. Néha erőszakos elkergetés is okozhana a szántók elhagyását, legtöbbször azonban a parlagolás rendjében éppen pihentetett parcellák „régi borozdáit" emlegették a tanúk. * A perek során elhangzott néhány olyan vallomás, amely többféleképpen is magyarázható. Ezek megtévesztő módon azt sejtetik, mindha a pusztai parcellákat folyamatosan használták volna. 1769-ben Maries Pál volt kélesi bérlő nyilatkozta perbéli levelében: „Ügy voltak szántásaim, valamint mostanság Koncsek úrnak friss szántással vannak, s azon szántó fölgyeimnek fölső Düllője külömböztette Hajósi szántásoktul" . 50 Az a körülmény, hogy Koncsek úr szántói ugyanott voltak, mint az évtized elején Maries Pál úr szántásai, tulajdonképpen csak ökológiai adottságokra vezethető vissza és nem vonható le belőle különösebben jelentős határhasználati következtetés. A használat folyamatossága valószínűleg a jó adottságú terület egészére vonatkozik Azon belül történhetett parlagolás, illetve a szántóterületek pihentetése. Ugyancsak nehezen értelmezhető az a vallomás, amely az említett Kéles környéki hajósi szántók egyikére vonatkozik: „a tanú ez előtt 25 esztendővel Deutrális plagán . . . maga törte föl gyöpbül három Pesti Mérő alá való fölgyét, melyet is 25 esztendőkig szántván, vetvén". Mióta azonban Koncsek Úr megvette Kélest (1766) és marháival törette a hajósiak vetéseit. . .,,már két esztendeje" . . .„parlagon hattá emiétettfölgyeit". 51 A fogalmazás megtévesztő. Gondolhatnánk arra, hogy az illető 25 évig folyamatosan használta földjét pihentetés nélkül. Ez túl hosszú időnek látszik még akkor is, ha a Kéles környéki földeket jobb minőségűeknek gyanítjuk, mint az előbb említetteket. Valószínű, hogy a hajósiak is parlagoltak, csak a jobb földekre való tekintettel több évig használtak egy parcellát, és csak amikor kimerült, akkor szántották a másikat. A szántás és a pihentetés ideje feltehetőleg azonos volt. Mindez egy adott kiterjedésű területen történt és a rendszeres visszatérés következtében az egész terület művelt volta élt az emberek tudatában. így is érthette a tanú a 25 évi használatot. Talán erre utal az utolsó mondat többes száma is, ahol „fölgyeit" említ, utalva arra, hogy több darabban van a 3 pesti mérő alá való földje, ami eleve gyaníthatóvá tesz valamiféle pihentetési rendszert. A parlagolás nagyobb ciklusaira következtethetünk azokból a vallomásokból, amelyekben különböző termények egymásutáni vetéséről van szó. A tanúk többször elmondták, az.említett hajósi szántók esetében is, hogy amikor föltörték a földet, kölest 49 U.o. 588 p. (1768) 50 KÉL. II. Hp.O.14. 778. p. (1769) — A dűlő szó itt útra vonatkozik. Előzőleg elmondta a tanú, hogy egy út választotta el szántásait a hajósiakétól. 51. KÉL. II. Hp.O.14. 256. p. (1768) Joannes Schad 58. é. volt hajósi bíró vallomása.
