Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században
NÉPRAJZ 283 Hildre első alkalommal „négy béres szekérrel" és ezek kiszolgáló embereivel, valamint négy lovas kísérővel ment ki Adamovics úr. 19 A bátyaiak távollétében megkilencedelték 3—4 darab föld termését. Összesen négy kereszt gabonát vittek el. Úgy látszik azonban, hogy nem volt megelégedve Adamovics úr, mert hamarosan újra visszatért. Ekkor azonban semmit nem vitt el, csak fenyegetőzött és közölte az arató bátyaiakkal, hogy ő vitette el a négy köröszt gabonát. Jellemző ez az eset. Láthatjuk, hogy a Hilden dolgozó bátyaiak kilencedelésével Adamovics Bálintnak és vele együtt a bajai uradalomnak elsősorban nem gabonaszerzés volt a célja, hanem a kilencedelési jog elismertetése. Ezt viszont nem lehetett úgy elismertetni, ha nincsenek ott az érdekeltek, a bátyaiak. Az így elvitt gabona tulajdonképpen lopás. Ezért kellett újra visszamenni Adamovics Bálintnak Hildre olyan időpontban, amikor on dolgoztak az emberek. Neki precedens kellett. Olyan kilencedelés, ami a jobbágyok jelenlétében, illetve kierőszakolt hozzájárulásával történik. így lehetett csak rá hivatkozni később a határviták során. Jellemző, hogy egyes bátyai vallomástevők úgy nyilatkoztak: Nem is tudták volna, hova tűnt a négy kereszt gabona, ha Adamovics nem jelenik meg másodszor. Persze az ilyen kijelentések pontos értelmezéséhez ismerni kell a korabeli pereskedők észjárását. A kilencedelést, ha már megtörtént, lehetőleg úgy kellett szerepeltetni, mintha nem is az lett volna, hiszen, ha volt is, nem tudtak ellene szólni. Vagyis mindent el kellett követni, hogy később ne hivatkozhassanak rá és ne válhasson jogszokássá. Idézzük most Marokity István 70 éves bátyai lakos 1727 szeptemberében tett vallomását Adamovics Bálint hildi megjelenéséről: „ . . . elmúlt holnapban nagy Boldog Asszony nap élőt, mint egy szerdán aratván említett Vtisztán több Bátyai lakosokkal egyetemben, Méltóságos Groff Cszobor Márk Uram eö TLxellentiája Tiszttartója is Adamovics Ur másod maghával Tó háton oda érkezvén, a% egés% aratókat, maga eleiben hivatta, azt mondván nékiek, engedjétek megh Kilenczedelni a Termésteket, mellyre a midőn azt felelték, hogy ők a% Érsekség Tiszttartójának parancsolattyábul nem merik engedni, mint hogy mégh addig soha sem tudták mit tészen a Kilenczed, akkor kérdez/ék az^ emberek : Uram, úgy mond, úgyis el vitt már kegyelmed Hildái Puszjárul a mi gabonánkbul, akkor a Tanú maghátul Adamovics Uramtul hallotta azj mondani, igen is nég' Szekérrel idejöttem volt, de azokon csak egy-egy Keresztet vittem el. . . 20 Kiegészítésül idézhetünk még egy bátyai tanút: Adamovics úr fenyegette a bátyaiakat: ,,hagyjátok megh Kilenczedolni a Gabonátokat, mert ha nem engeditek, mégh a Gyerekeitek is megh sirattyák, és anélkül is megh Kilenczedölöm. Hogy pediglen abban az^ üdőben engedni nem akarták a Kilenczfdet } tehát föl 19 Az egyik tanú elmondta, hogy ő is, mint a bajai uraság szolgálatában álló személy (Stephemus Barcsos 27. é.) jelen volt a kilencedelésnél. Az egyik szekéren ment egy bajai csikóssal. A másik szekéren „Bajai Váróstul ordinált ember" ment „eő Excellentiája Tott országi béreseivel". A következő két szekér is el volt látva rakodókkal. Adamovics Urat lóháton két kiskőrösi ember, egy bajai csizmadialegény, és egy azóta árestomba került gyilkos katona kísérte. (KÉL. II. Hp.O.14. 373. p. (1727) 20 KÉL. II. Birt.ir.gy. X. с 36. 40.
