Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Régészet - Biczó Piroska: Leletmentések Árpád-kori településeken

170 BICZÓ P.: LELETMENTÉSEK . .. A ház területéről csak feltételesen vannak leleteink — az említett járószint leletei —, így keltező értéküket is, amely az Árpád-korra történő datálásnak nem mond ellent,

11 csak feltételesen fogadhatjuk el. Relatív kronológiai jelenségek azonban lehetővé teszik a biztos keltezést. A ház cölöplyukait ugyanis Árpád-kori árokba és kemencékbe ásták bele, később pedig az elbontott ház cölöplyukai fölé is agyagkemencéket építettek. Az egyik kemence (4. kemence) tapasztásához cserépüst töredékeit használták fel. Figyelembe véve a ház most ismertetett relatív kronológiai helyzetét, továbbá, hogy építésének idejére az 5. ároknak mái csaknem teljesen be kellett temetődnie, a XII. század második felére, XIII. századra történő keltezését tartjuk a legvalószínűbbnek. Szabadban levő kemencék (III. kutatási felület) /. kemence. A földgyalu nyomán csak maradványait tudtuk megfigyelni a ház járószintjével azonos mélységben. ÉNy—Dk-i tájolású, agyagból épített, részben a földbe mélyített kemence volt, amelyből a sötét humuszban 100x180 cm-es sárga agyagalapozása maradt meg 8—10 cm vastagságban. A humusz és az agyag éles határa mutatta, hogy ebben a szintben a kemence már földbemélyített volt. Sütőfelületét a munkagép megsemmisítette. Helyét a kemence sárga agyagalapozásán belül egy fokozatosan szűkülő 58—40 cm széles, vöröses, porhanyós kitöltés jelezte, vastagsága megfelelt a sárga agyagénak. A kemence készítésekor tehát egész területét lemélyítették, majd agyaggal kitöltötték falai helyét, a sütőfelület alá pedig földet hordtak, benne néhány vörösre égett tapasztásröggel. Valószínűbbnek tartjuk azonban, hogy a laza kitöltés a kemence fenekének megújításakor keletkezett. Az egyik hosszanti fal mentén megfigyelt egyenes, vörösre égett sáv esetleg egy korábbi, mélyebb tapasztásra utal, egyben azt is jelzi, hogy a tűztér téglalap alakú volt. Szája DK-re nyílhatott, előterének maradványa volt talán az a kissé agyagrögökkel kevert elszíneződés, amely a kemence szélességében ugyanitt húzódott. A kemence területéről korhatározó emlékanyag nem került felszínre. ÉK-i falát a ház cölöplyukai fölé építették. 2. kemence. Földbe vájt, előteres kemence, tájolása ÉNY—DK. Tűzterét a sárga, agyagos altalajba vájták, cipó alakú boltozata 40 cm magasságig maradt meg, eredetileg 45 cm magas lehetett. Megközelítőleg kör alakú sütőfelülete 95—108 cm átmérőjű volt, 47 cm széles szájnyílása DK-re nézett. Alján agyagtapasztást nem találtunk. A sárga altalaj a kemence alján és boltozatán is 4—5 cm vastagon égett át. A kemence előterének lejárat felőli végét egy korábbi árokba mélyítették, valószínűleg felhasz11 Hasonlók kerültek elő a cegléd-madarászhalmi leletben: TOPÁL Judit 1972. VI. tábla 12— 14; MÜLLER Róbert a tárgyakat a XIII. század közepére keltezi, MÜLLER Róbert 1975. 66. A SZABÓ Kálmán által közölt villás végű vasalás ugyancsak Árpád-kori környezetben került elő: SZABÓ Kálmán 1938. 21. és 19. old. 29. kép.