Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Régészet - Biczó Piroska: Leletmentések Árpád-kori településeken

RÉGÉSZET 163 Három gödröt tártunk fel a házban: /. gödör. A kemence előtt a járószinthez képest 10 cm.mély gödröt bontottunk ki. Átmérője 90'—98 cm, a kemence felé eső részét szögletesre alakították ki. Kitöltésében sok faszéndarabot találtunk, alján pedig átégett tapasztásrögöket. A gödör oldalát vékony agyagréteggel bélelték ki, az agyagot 10—20 cm szélességben a járószintre is ráhúzva. A kemencéből kihúzott parázstól a gödör szélei is enyhén átégtek. A gödröt kitöltése alapján csak másodlagosan használták kemence előteréül. Eredetileg 54—55 cm mély, enyhén méhkas alakú gödör (verem) volt, amelyet a kemence készítésekor temettek be homokkal. Széleit is ekkor tapaszthatták ki agyaggal, hogy a homoktalaj jobban bírja az erőteljesebb igénybevételt. 2. gödör. Az előbbi gödörhöz hasonló mélységű és alakú verem a ház ÉK-i sarkában, átmérője 82—88 cm. Először ezt a gödröt is sekély, 10—12 cm-es mélyedésként észleltük. Miután alján nem a bolygatatlan sárga altalaj jelentkezett, hanem a ház kitöltésétől eltérő, kevésbé kevert homoktalaj, a feltárás egy későbbi szakaszában folytattuk a gödör bontását. Kitöltésének jellege alapján ezt a gödröt is még a ház használata folyamán temették be, feltehetően az 1. számú gödör betemetésével egyidőben. Mindezek alapján úgy véljük, hogy a házat eredetileg kemence nélkül építették meg, a bejárattal szemközti oldalon egy-egy, talán élelemtároló veremmel. A kemence megépítésével tették lakhatóvá, és temették be a homoktalajban könynyen beomló gödröket. Szabadtűzhelynek nyomára nem akadtunk, a bejárat közelében enyhén átégett folt a ház leégésével lehet kapcsolatban. 3. gödör. A ház közepe táján helyezkedett el, ez tölthette be a szokásos ülőgödör szerepét a házban. Mélysége a járószinthez képest 18 cm, átmérője 60—64 cm. A ház kitöltéséből felszínre került leletanyag meglehetősen szegényes, pontosabb kormeghatározást nem tesz lehetővé. A kerámiaanyagot néhány bográcstöredék képezi, vízszintes, 3—3,8 cm széles peremekkel. Anyaguk kevés homokkal soványított, kézikorongon készültek. Néhány vastárgyat (2. kép),

3 kisebb réti mészkő- és habarcsdarabokat is találtunk, az egyik réti mészkőtöredéken habarcsmaradványt. Miután a ház Árpád-kori temető szélső sírjai közelében vagy között került elő, meg kell vizsgálnunk a temető korát, továbbá, hogy segítségünkre van-e a ház keltezésében. Habár a temetőnek csak töredékét (96 sír) és elsősorban a széleit tártuk fel, a leletanyag alapján jól meghatározhatók használatának időhatárai. A zömmel kisméretű haj karikákon kívül korai ékszertípust képvisel egy filigránkosaras fülbevaló. II. István, II. Géza és IV. Béla érmei

4 a temető folyamatos használatát mutatják a XIII. század közepéig. A leletek alapján a kiskunhalas-zöldhalmi temetőt a XI. század második felében induló templom körüli temetőnek határozhatjuk meg. A ház keltezésében döntőnek tartjuk a járószint fölül előkerült habarcs- és habarcsos 3 Téglalap átmetszetű, kissé ívesen meghajló vasrúd (h.: 20,3 cm, sz. : 0,4x0,6 cm), 1, 2 és 1,7 cm széles vaspánttöredékek, valamint egy ládavasalás töredéke (2. kép 7.). 4 CNH I. 54, CNH I. 269, a IV. Béla érem a restaurálás folyamán megsemmisült.