Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára

díszített híres alpári agancsbogozó

9 a korai avar családi sírkert egyik szomszédos férfi temetkezéséből származik. Egy 1907. évi megbízható adat szerint, amely Alpárról, éppen a Várdombon tartózkodó Kada Elektől származik: „Kada polgármester a dombon is ásott már s egy pár igen érdekes hunnavar sírt tárt fel".

10 Erről az ásatásról nem maradt fenn más híradás, leletei elpusztultak. Csak a bogozó fényképe van meg, valamint egy Alpár lelőhelyű háromélű avar nyílcsúcs

11 leírása, ezek valószínűleg azonos sírból kerültek elő (B. sír), s végül, de nem utolsósorban Kada kutatóárkának és sírbontásának nyomai, amelyekre — mint azt a megfelelő helyeken elmondottuk — az 1975. évi I. és II. szelvényünkben rábukkantunk. Ásatásán, amelyet a bogozó

12 ismert régi leltári száma alapján 1900. és 1905. közé tehetünk, 9 Első közlése a lelőhely említése nélkül SZABÓ K., Kecskemét th. város múzeuma. Kecskemét é. n. (1935), 29, 19. kép, — fénykép és a bekarcolt állatfigurák rajza, amelyen még több részlet látható, mint a publikációban = LÁSZLÓ GY., Études archéologiques sur l'histoire de la société des Avars. Arch. Hung. XXXIV. Budapest 1955, 155 — 156, 41. kép és XXV. t. 1. A kecskeméti múzeumban régi leltári száma 1480. volt. Ugyanezzel a leltári számmal említi CS ÁLLÁN Y D., Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa. Budapest 1956, 79, 17. szám. 10 A Földrajzi Társaság Alpáron. Budapesti Hírlap XXVII, 244. szám, 1907. október 15, 14 — 15. — A hír a lap kecskeméti tudósítójától származik, aki október 14-én maga is részt vett az alpári kiránduláson. 11 KALMÁR J., ArchÉrt 1944-1945, 284, - ahol részletesen leírja ,,az alpári (Kecskeméti Múzeum)" avar „gyújtónyílhegyet", amely tompaszögű hegyben végződött. 12 A híres alpári agancsbogozó származási helyével és idejével kapcsolatban sokáig — mindaddig, míg a Budapesti Hírlap imént idézett cikkét meg nem kerestem és el nem olvastam — alapos zavart okozott Csallány Dezső avar leletkatasztere. CSALLÁNY, D., Archäologische Denkmäler i. m. 79, 18. számon „Alpár-Madari tanya" lelőhelymegjelöléssel egy másik korai avar temetőről is tudósít Alpárról. Erre a másik temetőre vonatkoztatta a Budapesti Hírlap 1907. okt. 15.-i tudósítását s ebekből a „sírokból" említ Kalmár János dolgozata nyomán háromélű korai avar „nyílcsúcsokat". Az adatból arra lehetett következtetni, hogy a Kecskeméti Múzeum éppen 1907. őszén jutott innen avar leletekhez, feltehetőleg Kada Elek gyűjtéséből vagy ásatásából. Sírleletekhez, amelyek anyaga és dokumentációja 1944-ben elpusztult ugyan, de amelyeknek egykori létezése mindörökké meghatározhatatlanná teszi a Kecskeméti Múzeum alpári illetőségű régi avar leleteinek közelebbi származási helyét. Csallány irodalmi hivatkozásainak ellenőrzése végül is tisztázta a helyzetet. A Budapesti Hírlap kecskeméti tudósítója okt. 14-i kelettel a Földrajzi Társaság lelkesült kirándulását írja le. Egyenesen „a szörnyűségesen poros utca végén a híres őskori földvárra" zarándokoltak, — a nevezetes gyülekezet sem volt rest botokkal cserepeket kikotorászni „az alsó prehisztorikus rétegből". Madaritanyáról, 1907. évi ásatásról vagy leletekről szó sincs a tudósításban, csak — mint láttuk — a Várdombon végzett korábbi ásatásról. Az „Alpár-Madari tanyai avar temető" másik „forrása" Kalmár János „Az avar nyílhegy" с dolgozata volt, amelyben Kalmár a Kecskeméti Múzeumban rnég a háború előtt tanulmányozott, köpűs, háromszárnyú nyílhegyet írta le Alpár-Madari tanya lelőhely-megjelöléssel. Kalmár „germán hatású" unikumnak találván ezt a nyílhegy típust, nem közölt róla rajzot. Dolgozatában azonban nem nyílcsúcsokról írt, ahogyan Csallány idézi, hanem egyetlen példányról (ÁrchÉrt 1944—1945, 291). Ez az avar nyílhegyektől „eltérő példány" Kalmár dolgozatának megjelenésekor már közel fél évszázada közölt volt. Kada Eleknek a kecskeméti Madari-tanya közelében az 1890-es években végzett ásatásából származott, onnan, ahol Kadának „tíz . . . honfoglalás kori. . . sír tartalmát sikerült megmentenie" (MÁRTON L., Pest-Pilis-SoltKiskun Vármegye Őskora i. m. 199). A nevezetes nyílcsúcsot Kada a 7. lovassírban találta, honfoglaló kengyelekkel, zablával, késpengével együtt. Kecskemét-Madari tanya lelőhellyel, Kada Elek polgármester ásatása megjegyzéssel, már 1896-ban közölte Hampel József, aki különös alakja miatt „kisebb fajta lándzsacsúcsnak" írta le (HAMPEL J., A honfoglalási kor hazai emlékei, in: PAULER— SZILÁGYI, A magyar honfoglalás kútfői, Bp. 1900, 646 — 647, LXI. t. jobbra fenn). Publikációját német nyelven megismételve, a 7. honfoglaló sír nyílcsúcsát ismét „kleine Lanzenspitze"-nek írta (HAMPEL J., Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn, Braunschweig 1905, IL 636, III. 423. t. 5.). Természetesen nyílcsúcsról van szó, ahogyan azt Kalmár helyesen megállapította és leírta, — csak éppen nem ,,germán hatású" avarról, hanem magyarról. A magyar lándzsák közt azért nem szerepel KOVÁCS LÁSZLÓ honfoglaláskori lándzsáinkat tárgyaló monográfiájában (Alba Regia XI, 1971, 81—108), mivel nem lándzsa. A honfoglaláskori lelőhely-kataszter „magyarosítja" a lelőhely nevét Kecskemét-Magyari tanyára (FEHÉR G— ÉRY K.—KRALOVÁNSZKY A., A Közép-Duna medence magyar honfoglalás és kora Árpád-kori sírleletei. Régészeti Tanulmányok II. Bp. 1962, 47, 542. szám). Ezzel tovább növelte a zavart s ha a véletlen nem segít, talán soha nem derül fény az avar és a honfoglaló leletkataszterben egyaránt hibásan írt „két lelőhely" azonossáságára. Márton Lajos híradását nem ismerve, a szakirodalom bizonytalanságban volt a Madari-tanyai kétélű kard származásáról, holott a Kecskeméti Múzeumot és Kadát jól ismerő Márton szerint „legérdekesebb az 1. számú sír a benne lelt kard miatt" (MÁRTON L., i. m. 199). Ugyanerre a következtetésre jutott a Kecskemét-„Magyari" tanyai sírok elemzésekor BAKAY KORNÉL, aki leírásában a 7. sír „Tüllenpfeilspitze"-jét is helyesen említi (ActaArchHung 19, 1967, 127, No. 30). Kada első — 1896 előtti! — Madari-tanyai ásatását 1898. július 14 —15-én követte a második, amelyről a vendégként jelenlévő Hild Viktor színes cikket tett közzé a „Kecskemét" с lap 1898. július 24-i, 30. számában. A cikket — amely az egyetlen ránkmaradt híradás az 1898. évi ásatásról — bemásolta régészeti naplójába és kiegészítette az ásatás helyszínrajzával. Közvetlenül Madari Pál tanyája mögött három, párhuzamos, hosszú kutatóárokban ez alkalommal 12 koraközépkori (és egy más tájolású szarmata) sírt tárt fel Kada. A koraközépkoriakból három volt szegényesebb honfoglalás kori temetkezés: két férfi 2 illetve 1 db nyílcsúccsal a vállánál (1—2. sír) 97