Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára

A Várdomb későbbi, második bronzkori korszakának házaival nem sikerült tisztába jönnünk. Csak annyi biztos, hogy lesározott agyagpadlós négyszögletes építmények voltak. Belsejükben s körülöttük nagyon elterjedtek az alföldi (t. között tószegi) típusú ovális tűzhelyek és kerek katlantűzhelyek, de valószínűleg alföldi eredetűek a sajátos agyaghombárok is (11—12. kép). A házak szerkezetében a megelőző korszaknál nagyobb (de legalábbis más) szerepet játszottak a vert vagy ásott cölöpök, a házak váza valószínűleg cölöpökből állott. Ez is az új környezet hatásának látszik. A második települési korszak házait ismét beljebb húzták a sánctól, — ami tervszerű, a védelem kívánalmait figyelembe vevő átépítésre mutat. Ugyanakkor azonban a természetes szintemelkedés és mesterséges feltöltés folytán egyre magasabbra kerülő járószintek most már nemcsak rátámaszkodtak a földsánc belső oldalára, hanem helyenként (77. évi szelvény) valósággal „rácsúsztak" a sáncra. Még az is megesett, hogy a ház mögötti vermet és a szemétgödröt a földsánc belső oldalába ásták bele. Ennek nincs különösebb jelentősége. Minden korábbi és későbbi vár és város története azt tanítja, hogy a lakosok szaporodásával a falaktól körülzárt belterület egyre szűkösebbé válik. Igyekeznek jobban felhasználni, ha lehet, beépíteni vagy más módon hasznosítani. A középkori városfalakhoz is egyre közelebb kerültek a házak. A belső szint emelkedésével nyert teret minden korszakban gond nélkül felhasználta — ha tehette — a szaporodó lakosság. Esetünkben is megtették, ettől azonban a földsánc tetejére épített gerenda falak védelmi szerepe a meredek külső oldalán felfelé kapaszkodók szemében jottányit sem csökkent. Egyedül a bronzkori sánc tetejébe beásott 77/1. gödör kora, keletkezése és jelentősége problematikus. A második korszak településének életében sem figyelhető meg az egés% vártelepre kiterjedő katasztrófa vagy törés. Egy talán helyi jelentőségű nagy tűzvésznek esett áldozatul az 1974/75. I. szelvény 2. bronzkori szintjében fekvő ház. Vastagon kormos, égett padlóját kiömlött-szétszóródott megszenesedett gabonaréteg, sok bögre és edénytöredék borította. Még világosabban láthatók a hirtelen pusztulás nyomai a ház és a sánc közötti járószinten, ahol a tűzhelyek és hombárok körül számos a tűzvészkor ottpusztult edény hevert (77, 4. réteg). Az egész telepre 29. Az 1975. évi 10. gödör 29. Grube 10 des Jahres 1975 azonban nem terjedt át a tűz, az É-i oldalon az 1949. és 1974/75. II. szelvényben nem volt nyoma. A lokális pusztulást jól tükrözi az edénytöredékek számának jellemző eltérése a két terület között. Az I. 2. rétegben 2145 db került elő, ide tartozik a 77, 4. járószint 598 db töredéke is, összesen tehát 2743 töredék. Ugyanakkor a II. 3. rétegben csak 412 töredék volt. Figyelembe véve, hogy az utóbbi felület csak 40%-a az előbbi kettőnek, az eltérés még mindig óriási, csupán 36,5%-a amannak. A töredékes-hiányos padlóroncsokból nem lehetett megállapítani, hogy az utolsó, legfelső szint házai a megelőzők megújításai voltak-e vagy sem, a nagyjából azonos helyre épített tűzhelyek és katlanok azonban a házak megújítása mellett szólnak. A telepnek ezt a legkésőbbi házrétegét általában egészen a padlókig középkori sárga löszfeltöltés borítja, eredeti pusztulási szintje tehát részben eltűnt, részben megsérült. Emiatt Alpáron nem kerültek elő olyan kétségtelen bizonyítékok a telep végső pusztulására, mint Tószegen, Baracson, Dunaújváros—Kosziderpadláson vagy Jászdózsa—Kápolnahalmon. Mégsincs kizárva, hogy a Várdomb utolsó települése erőszakos pusztítás áldozata lett. Erre mutat a nagyszámú töredék (1974/75. I. szelvény 1. szint ИЗО db! — felette a sárga feltöltésben 379 db és az eredetileg a felszínről származó, a sáncból visszamosódott mai humuszban 94