Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára
25. Hajós—Hildpuszta—Várdomb helyszínrajza. 25. Lageplan des Burghügels von Hajós-Hildpuszta. Hajós—Nemesnádudvar—Sükösd vonalában, a Duna egykori ártere fölött, ÉK—DNy irányban 20—25 m magas, többnyire meredek löszpart húzódik. A partot a vízmosások több helyen különálló részekre szabdalták, ezek egyikén, Hajós községtől D-re, kb. 4 km-re helyezkedik el Hildpuszta felett a Várdombon a földvár (25. kép). Kétoldalt egy-egy mély vízmosás, É és ÉNy felől a meredek part határolja, egyedül К és DK felé függ össze az azonos magasságú fennsíkkal. A földvárat utóbbi oldal felől 30—40 m széles, 3—4 m mély árok védi. A belső területet, különösen az árok felett, de a többi oldalon is jól kivehető sánc övezi, belső magassága helyenként túlhaladja az 1 m-t. A földvár DNy-i oldalát kb. 70 hosszúságban, de legfeljebb 10 m szélességben már lebányászták, így a telep egykori alakja még jól rekonstruálható. Alakja ovális, jelenlegi legnagyobb átmérője 115 (eredetileg kb. 125 m lehetett), kisebbik átmérője 80 m. Belső területe egyenes, É-i és K-i széle felé lejt. Az egész területet sűrű erdő fedi (26. kép). Néhány éve a K-i oldalon dózerrel átvágták a sáncot, a kitermelt földdel pedig az átvágás előtt az árkot feltöltötték. Az átvágás profilja nem alkalmas részletes megfigyelésekre, de annyit sikerült megállapítani, hogy itt is teli-település volt. Az így feldúlt részbe 1979-ben kincskeresők beleástak, sok edénytöredék került elő a Vatya-kultúrából. Hasonló korú cserepek találhatók az árkon kívül a K-i irányban folytatódó, elkeskenyedő fennsíkon is, a lakótelep tehát ebben az irányban is folytatódik. 10 Ezeken kívül még nagyon sok hasonló korú, különböző bronzkori kultúrába tartozó erődített lakótelep ismeretes az egész országban. Az árok elmosódott nyomait valamennyi esetben jól követhetjük, gyakran a mai felszín fölé emelkedő sánc is látható. Sáncfeltárás azonban alig történt és azokról is többnyire csak előzetes, rövid jelentéseket közöltek. A sáncok építésének a korát pedig ásatás nélkül legtöbb esetben kockázatos meghatározni, mert ezen a téren sok meglepetés érheti a kutatást. A Vatya-kultúra elterjedési területének ellenkező, Ny-i szélén, Lovasberény—Mihályváron 7 m széles, 4,5 m mély árkot állapítottak meg, amely a telepet körülvette. Föld fölé emelkedő sánc nyomát nem említik az ásatok, az árok belső oldalán azonban kettős cölöpsort állapítottak meg. 11 Puszta említésből tudunk sáncátvágásról Dunaújváros—Kosziderpadlás és Vál—Pogányvár területéről. 12 A Vatyakultúra többi, nagy számú erődített telepéről sáncfeltárásról nem tudunk. A hasonló korú, vagy korábbi, szomszédos kultúrák telepein hasonló a helyzet. Tószeg—Laposhalmon két, ovális alaprajzú, egy korábbi kisebb és egy későbbi nagyobb árok volt. Valószínű, hogy sánc is volt mögötte, mert bizonyos „emelkedést" is említenek 13 , a dombnak nagy részét azonban azóta elhordták, csak a külső ároknak lehetne a nyomait keresni, de szerkezetét és építésének közelebbi korát nem ismerjük. A Gyulavarsánd-kultúra erődítéséiről, bár ezek is nagy számban fordulnak elő, még ennyit sem tudunk. Békés—Várdombnál (az erődítés első építője a feltételezések szerint itt a Hatvan—Ottomány-kultúra volt) csak következtetni lehet arra, hogy mesterségesen kiásott csatornával alakították ki a Várdomb szigetét. Az árok átvágására azonban nem került még sor, akárcsak a fél km-re fekvő Kolbász10 A földvárat Horváth Attilával 1978 nyarán mértük fel. Ugyancsak vele vége2tem terepbejárást 1979 nyarán is. Segítségéért ezúton is köszönetet mondok. 11 F. PETRES É.-BÁND1 G., i. m. 12 BÓNA, I., i. m. 59, 78. 13 CSETNEKI JELENIK E., Tószegi ásatások. ArchÉrt X (1876) 277-283. 278.; MÁRTON L., Jelentése az 1907ben végzett ásatásairól. Jel. a MNM áll. 1907. 176 — 184. 176. 88
