Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára
cm-rel kezdődően világosan kibontakozik, megmaradt vastagsága 160 cm. Csalog az ásatási naplóban kiemeli, hogy idehordott, leleteket nem tartalmazó földből áll. Pontos alapszélességét nem ismerjük, mert a külső széle itt nem került feltárás alá. Feltárt szélessége 8 m, ehhez még kb. 2 m-t hozzá kell számítani, utána a lejtő és a sáncárok következik. A sánc belső oldalára a bronzkori telep rétegei rakódtak rá, teljes magasságáig beborították. Az 1. számú ház világosan mutatja, hogy a telep későbbi szakaszában a sánc használaton kívül maradt. A ház alakja kerek, átmérője 5,5 m, benne rőzsetető maradványai kerültek elő, cölöpöt nem találtak. A sánc 24. Nagykőrös—Földvár II. árok, sáncátvágás. Csalog József és Balanyi Béla ásatása (1959). tódik. E korai rétegek itt egészen a meredek széléig tartanak és ugyancsak több gödör jellemzi őket. A gödrök rendeltetése nem áll tisztán előttünk, mert Csalog itt két „kerek földházat" említ, de a rajz alapján nem tisztázható. A II. árokkal a sáncárkot is teljesen átvágták, amely ezek szerint kb. 16 m széles volt. Fekete iszapos kitöltésében 200 cm-re tudtak leásni, ennél mélyebbre a feltörő talajvíz miatt nem sikerült lehatolni. így a sáncárok pontos keresztmetszetét nem ismerjük. A III. árok a telep belső területét vizsgálta, különböző rétegek és gödrök kerültek elő. A csak vázlatosan fennmaradt dokumentáció ellenére megállapítható, hogy a nagykőrösi Földvár sánca az alpárihoz hasonló jelenségeket mutat. A különbség csak annyi, hogy a sánc nem a telep kezdetekor épült, hanem egy későbbi periódusban. Idővel azonban itt is ráhúzódott a telep az erődítésre. Pontos időrendet nem tudunk megállapítani, mert a leletanyag részletes feldolgozására még nem került sor. 5 A leletek a nagykőrösi múzeumban vannak, leltári számuk: 64.16-1020. alakja és a telep rétegeinek rárakódása teljesen azonos képet mutat az alpárihoz. Ami azonban eltérő, az a sánc alá benyúló réteg, amelyhez gödrök is tartoztak. Ezek szerint a sánc építését megelőzően már hosszabb ideig létezett itt egy telep. A II. árok az előzőnél teljesebb átvágást jelentett, hossza 40 m, de szélessége csak lm volt (24. kép). A sánc itt közvetlenül a mai felszín alatt kezdődött, megmaradt vastagsága kb. 100 cm, alapszélessége kb. 700 cm. Ez is hordott sárga agyagból készült. A belső oldalához kapcsolódó telep-rétegek ugyanazt a képet mutatják, mint az I. árokban, vagyis egy részük rátelepedett a sáncra, más részük viszont alatta folyta24. Nagykőrös-Erdburg, Graben II, Walldurchschnitt. Ausgrabung von J. Csalog und В. Balanyi (1959) Csalog József „spirálbütykös kerámiát" említ, F. Petres Éva és Bandi Gábor a Vatya-kultúrába 6 , Bóna István pedig annak a késői szakaszába sorolja 7 , tehát körülbelül egyidős az alpárival. A Vatya-kultúra két telepének az erődítését ismerhettük meg közelebbről, az alpárit és a nagykőrösit, bár az egyszerű földtöltésen kívül a szerkezet részleteire nincsenek adataink .Harmadiknak kell megemlíteni Bács-Kiskun megye egy másik földvárát ugyanebből a korszakból, Hajós—Hildpuszta—Várdombot. Kőhegyi Mihály fedezte fel 1959-ben, edénytöredékeket gyűjtött a felszínén a Vatya-kultúrából, a közelben pedig hasonló korú urnatemetőből mentett meg leleteket. 8 Azóta tartja nyilván a régészeti kutatás, mint a Vatya-kultúra földvárát. 9 6 F. PETRES É.-BANDI G., Ásatás Lovasberény-Mihályváron. Excavation at Lovasberény-Mihályvár. ArchÉrt 96 (1969) 170-176. 171. 7 BÓNA, L, Die mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstlichen Beziehungen. (Arch. Hung. SN. IL) Budapest 1975. 78. 8 KŐHEGYI M., Hajós - Hildpuszta. RF Ser. 1. 15 (1960) 23. 9 F. PETRES É.-BÁNDI G., i. m.; BONA, L, i. m. 171. 87
