Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Gajdócsi I.: Előszó
ELŐSZÓ Idestova csaknem tízéves múltra tekinthet vissza a CUMANIA, megyénk történeti tanulmánygyűjtemény-sorozata, ezért most, a VII. kötetet ajánlva aligha térhetünk ki a visszapillantás kötelezettsége elől, de nem is tekinthetünk előre anélkül, hogy mérlegre ne tennénk az elmúlt egy évtized e kötettel együtt több mint 3000 oldalnyi termését. Mégis a tekintélyt érdemlő tíz esztendő, a rangosnak ígérkező távlatok jóval szerényebbnek tűnnek, ha figyelembe vesszük a két háború közötti időszak szellemi nyomorúságait, a felszaporodott tudományos adósságokat, a megyénk területén rendkívül szórványos és esetleges publikációs tevékenységet és azt, hogy a felszabadulást követő újjáépítés lendületével a történeti kutatás korántsem tartott lépést. Ez a nagyfokú lemaradás egyben irányt is szabott, s ugyanakkor józan önmérsékletre is késztetett. Mivel kiérlelt forrásmunkák hiányában gondolni sem lehetett szintézisszerű megyei összefoglalások megírására — amit pedig sokan szívesebben láttak volna — elsősorban feltárt javaink színvonalas közlésére, elmélyült tanulmányok megjelentetésére kellett törekednünk. Nem volt ez könnyű vállalkozás, hiszen a nyomasztó kötelezettségek, s a megye akkoriban még csupán maroknyi kutatógárdája, amely nemigen vállalkozhatott valamennyi történelmi korszak és múzeumi szakág elmélyült feldolgozására, nem ígérhettek, még kevésbé garantálhattak sikert és elismertséget. Minden arra ösztönzött tehát, hogy szélesre tárjuk a publikációs lehetőségek kapuit azok előtt, akik — mint kiderült, nem is kevesen — e közös munkában, adósságaink törlesztésében képesek felelősen, értékesen, hasznosan részt vállalni. Jól segítette az elképzelést a még csak tervezett sorozat szakosított jellege, amely az egyes kötetek szakmai hasznát és súlyát, s nem utolsósorban csereértékét nagymértékben növelte. Már az első kötetet, amely az emberi megtelepedés kezdetétől a föld alól előkerülő történeti tárgyi forrásanyagot öleli fel — érdeklődéssel várta a szakterület, — a kutatás, s nyomában az olvasók akkor formálódó, azóta kibővült köre. A kötet tanulmányai a jégkorszak végének állatvilágától a XIV. századi ötvösművészetig igen széles skálát fogtak át. A súlypont azonban a római birodalom szomszédságának, időszámításunk első fél évezredének vizsgálata és nem kisebb jelentőséggel az avar kagáni sírról, a honfoglaló magyarok távoli kalandozásának emlékeiről szóló közlemények. A kötet gazdag tartalma, szakmai és tipográfiei igényessége, az elismerő fogadtatás, amelyben részasült, egyrészt igazolta a koncepció, a kiadványtípus gondolatának helyességét, másrészt — úgy tűnik — egy időre meg is alapozta a sorozat jövőjét. (Szerény véleményem: azon lehet meditálni, vitatkozni, hogy legyen-e kizárólagosan múzeumi évkönyv, azon talán kevésbé, hogy a kettő közhasznúan megférhet egymás mellett.) A CUMANIA megjelenése szelepeket nyitott meg, s biztatást adott régóta formálódó, de kiadó hiányában nem véglegesített tanulmányok összegzésére. Csak így érthető meg, hogy a bőség zavarával küszködött még a sorozat mindmáig legvaskosabb II. — a törökkor után újjáéledő, újjátelepülő falvak anyagi és szellemi kultúráját, történeti néprajzát tárgyaló — kötete is. A kötet az ősfoglalkozások, halászat és pásztorkodás, a tanyai kirajzás sajátos formái, a szőlőművelés messzire nyúló tradíciói s a folklór mellett jelentős teret szentel a településtörténetnek. Jó érzés tudni és leírni, hogy a CUMANIA kötetei megtalálhatók és forgatottak a megye és az ország