Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára

nyitó-árok falában teljes szélességben folytatódott, a gödör további részét nem ismerjük. Mélysége 180, szélessége 110—150, alul a lépcsőfokkal 70—100 cmre szűkül össze. Kitöltésében kevés cserép és állatcsont volt. A 7. réteg tapasztása felett egyebek között egy lapos, kerek tartályfélének a peremtöredéke volt, helyben építették fel, tapasztás-anyagból. Belső magassága 6—7 cm, rekonstruálható belső átmérője kb. 25 cm lehetett. 8. réteg Ez jelenti a legalsó réteget. Itt ház maradványa nem alakult ki, ami nem is volt várható, mert a bronzkori sánc belső lejtője már majdnem a teljes feltárt területet betöltötte. Mindössze a 77/8. gödör tartozott ide. Az 5—6. réteghez tartozó 77/7. gödröt és a 7. réteghez tartozó 77/5. gödröt kétoldalt a szélébe beleásták és magát a 77/8. gödröt a 7. réteg tapasztása is lezárta, tehát ezeknél korábbi. Alakja kerek, oldala és alja egyenes, mélysége 45, átmérője 130 cm. Kevert, barna föld töltötte ki, régészeti lelet nem volt benne, ez is arra mutat, hogy a település legkorábbi periódusába tartozik, amikor még nem szóródtak szét az egykori élet jelei, a cserepek és csontok A bronzkori sánc A rétegek leírása közben már többször szóba került a bronzkori sánc. Valamennyi réteg ehhez alkalmazkodott, részben a tetején húzódik, vagy belevágták az oldalába, illetve az aljáig értek el, de mindegyik későbbi a sáncnál. A sánc jelenti a legkorábbi periódust, csak ennek felépülése után indult meg az általa bezárt területen az élet. A sánc felépítése előtt a felszínt érintetlen, 50—60 cm vastag fekete őshumusz jelentette, alatta sárga homok következik. Erre az őshumuszra hordták fel közvetlenül a sáncot (20. kép c). Az őshumusszal, illetve az alatta következő sárga homokkal teljesen azonos fekete és sárga rétegek váltják egymást, a sánc két oldalának megfelelően lejtve (LXII. t., LXVIII. t. 2.). A c—d metszet szerint a belső oldalon egy kisebb, 125 cm magas töltés különíthető el. Ez azonban, már csak a kis mérete miatt sem, nem jelenthet egy korábbi sáncot, hanem a föld felhordása közben először ebben a vonalban kezdték a földet elhelyezni, majd folyamatosan a külső oldal felé tolódott el a bronzkori sánc középvonala, kijjebb, mint a későbbi, középkori sáncé. Az első, alacsony töltés az a—b metszeten nem látszik, mert ott a későbbi települési objektumokat éppen ebbe vágták bele, de a sánc rétegződései alapján itt is meg kellett lennie. A bronzkori sánc megmaradt magassága az eredeti őshumusz felett 3,5 m. Szélességét nem lehetett pontosan megállapítani, kb. 14 m. A fekete és sárga, felhordott rétegek eredeti helyükön maradtak, nem omlottak szét, semmiféle bolygatásnak nem találtuk nyomát, csak a három gödröt (77/1., 77/2. és 77/6.), de ezeket jól el lehetett választani a sánc rétegeitől. Belső szerkezetnek, faváznak, vagy cölöpöknek nyoma sem volt. A sánc fennmaradt magasságáig ilyen nem is lehetett, mert ezek nyoma a zavartalan rétegekben világosan kibontakozott volna. A sánc oldala viszont egymagában nem jelenthetett védelmet, ezért biztos, hogy a tetején valamilyen, fából és földből épített fal, mellvéd állt. Ennek azonban minden nyoma elpusztult, legkésőbb a középkori faszerkezetes sánc felépítésekor. A bronzkori sánc földje, mint már szóba került, az őshumuszból és az alatta következő sárga homokból került ki. Az őshumusz a sánc és az egész belső telep alatt vízszintesen húzódik, ezt mutatja az 1974— 1975. évi két szelvény is. Felmerült a kérdés, vajon folytatódik-e a Templomdombon is ugyanezen a szinten? Ezzel ugyanis a sánc előtti mély árok természetes, vagy mesterséges eredete volt eldönthető. Ezzel kapcsolatban Trogmayer Ottó, Révész Imre és Lőrinczy Gábor kézi fúróberendezéssel vizsgálták meg a talajt. Az ásatási szelvény melletti alapvonalon, a sánc külső lejtőjén az 1,70 és 3,00 méternél, valamint ezzel szemben a Templomdomb peremén végeztek egy-egy fúrást (14. kép). Ezen kívül a Templomdomb E-i szakadékos oldalában, a templom mögött ásóval faragtunk meg egy profilt. A három fúrás és a profil faragása egyértelműen arra mutatott, hogy az őshumusz a sánc alatt, annak külső lejtőjén vízszintesen kifut a meredek széléig, majd ezzel szemben a Templomdombon azonos szinten folytatódik. Ez bizonyítja, hogy a bronzkori sánc földjét az előtte ma is látható mély árok kiásásával termelték ki. A sánc rétegződése azt is elárulja, hogy először elsősorban a fekete őshumuszt termelték ki, ezért vannak a vastag fekete rétegek alul a sáncban, ezután került sor a mélyebben fekvő sárga homok rétegekre és ezek 47