Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára

megfigyeléseket tenni, de az itt tapasztalt jelenségeket később jól be tudtuk illeszteni a szélesebb szelvényben megfigyeltek közé. Módszerünk helyesnek bizonyult, mert annyira erősen hullámzó és bonyolult rétegsorokat találtunk, hogy azok összefüggését csak vízszintes bontással nem tudtuk volna tisztázni. Az így megismert rétegeket ezután már könnyűszerrel vehettük sorra egymásután, jól elválaszthatóan a felsőket az alsóktól (62) (LX1I. t. 1, LXIII. t. L (63) melléklet). Szorosan tartottuk magunkat a rétegek vonalához, ezért a feltárás, különösen a felső szinteken, erősen lejtő síkokban történt. A nyitó árok hoszsza 13,70, az ehhez csatlakozó szelvény hossza 11, szélessége pedig 3,5 m volt, így a sáncátvágás teljes szélessége 4,60 m volt. A legnagyobb elért mélység, a sánc tetejétől számítva, 5 m volt, amihez még több kisebb akna és fúrás jelentett további mélyítést. 1. réteg (a középkori sánc) A sánc felső részét általában 70—80 cm vastag szürke, porhanyós föld jelentette, felül 14—17 cm vastag humusszal. Ebben régészeti objektum nem volt, csak bronzkori cserepek. Néhány újkori mázas cserép szerint bolygatottnak tekinthető. Az 1. réteg alsó része már élesen elválik ettől, ez a középkori sánc maradványával azonos (20. kép c). Csak a sánc legmagasabb részén található, 7—7,5 m szélességben, de a sánc belső oldalán a széle nem állapítható meg pontosan. Az a—b és с—d metszet teljesen azonos képet mutatott a középkori sáncról. Alaprajzilag két részre oszlik. A sánc közepére eső része feltűnően sötét szürke, egységes földből áll, mindkét széle a feltárt 4,60m hosszúságban nagyjából egyenes vonalban halad (LX. t. 2., LXH. t. 1,VI. melléklet a). Középen 70—90, a külső szélén 20—25 cm vastagságot mutatott. Ennek a sötét rétegnek az alja már nem volt ilyen egységes, egyre inkább foltossá, világosabb földdel keveredetté vált. A középkori sánc belső oldal felé eső része élesen elválik az előzőtől, hasonló vastagságú, de világos szürke és sárga rétegek keveredését mutatja. A középkori sánc töltésének alsó részében sok famaradvány került elő, barna fakorhadékok alakjában (LXII. t. 2). Többnyire rövid, 10—15 cm-től 50— 60 cm-ig követhető hosszúságú dorong darabokat találtunk. Ennél hosszabb csak néhány volt, közel 100 cm hosszúságban, a külső oldalon pedig az egyik 180 cm hosszúságot ért el. Szélességük 6—20 cm között váltakozott, de alakjukat, hogy szögletesek (megmunkáltak), vagy a fa természetes alakját mutatták-e, nem lehetett megállapítani. A famaradványok között élesen elválasztható rétegződést nem találtunk, mégis nagyjából két szintben bontottuk ki a szerkezet nyomait. A felső fadarabok, a rostok irányából megállapíthatóan, mind a sáncra merőlegesen feküdtek, ebben a szintben csak néhány apró töredék volt más irányban. Az alul lévők azonban, amelyek mind a sánc belső oldalán voltak, összevissza hevertek, közöttük semmi szabályosságot nem sikerült megállapítani. Valamennyi fa a középkori sánc töltésének az alsó 20—30 cm-ében volt. A legalsó fák már a középkori sánc alját jelentik, alattuk közvetlenül a 2. réteg következett. A famaradványok mindig csak a feltűnően sötét szürke rétegig tartottak, abba nem mentek bele. Egyetlen fa volt utóbbiban, a legalján, amely az a—b metszetben is jól látszik. A leletanyag majdnem kizárólag elég nagy mennyiségű bronzkori cserépből áll. Ez azonban nem korhatározó, mert a sánc földjét nyílván a telep belsejéből hányták fel, ez pedig tele van bronzkori cseréppel. A középső, sötét szürke rétegből, a felszín alatt 90 cm-re egy vaslemez töredéke került elő. Még egy erősen rozsdás kis vaskarika is előkerült a középkori sánc töltéséből, ezt azonban sajnos utólag találtuk meg a kilapátolt földben, így pontos előkerülési helyét nem sikerült megállapítani. A leletanyag egymaga tehát nem sokat jelent az időmeghatározás szempontjából, csak annyit bizonyít, hogy a sánc felső része nem őskori, ennél közelebbit azonban az ásatás alapján nem sikerült megtudni. A sánc építésének korát más úton kíséreltük megközelíteni, erre a későbbi fejezetekben visszatérünk. 2. réteg Ennek teteje jelentette a középkori sánc felépítése előtti járószintet, amelytől élesen elválasztható. Átlag 50 cm vastag, néhol eléri a 70 cm-t. Teljesen egységes, sötét, morzsalékos földből áll. Alja nem válik el élesen a sárga színű 3. rétegtől, a kettő között 5—20 cm vastag átmenet van. Kevés bronzkori cserép és állatcscnt volt benne, az alján két kis bronztű is volt. A kilapátolt földből egy szürke korongolt peremtöredék került elő, pontos előkerülési helyét már nem állapíthattuk meg. 40