Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára
letü újabb agyagpadló került elő. Mivel többször megújították és letapasztották, vastagsága egyenetlen volt. A padló a napló szerint eredetileg 5x5 m-es méretű házhoz tartozhatott, amelynek „szélei kívül esnek" a szelvényen, — ám ebből az következik, hogy a ház valójában sokkal nagyobb lehetett. A helyszíni vázlaton a sírgödör K-i vége egy kisebb, szabálytalan alakú gödröt meszett át, — ez a gödör még a 8. ásónyomban is követhető volt. A gödör K-i széléhez közel 3 nagyobb (ásott) és 3 kisebb (vert) cölöplyukat tüntet fel a vázlat. E „rendszer nélküli" cölöpöknek nem lehetett a szintben jelentkező házzal komolyabb szerkezeti kapcsolatuk, én 7. ásónyom (150—175 cm). A megelőző ház sárga padlótapasztását és agyagalapozását átvágva, alatta barna talaj jelentkezett. A metszetrajz szerint (6. kép) a szelvény DK-i fala mentében az agyagpadló alatt mintegy 1 m mély gödör volt, amely a felszín vázrajz negatív bizonysága alapján nagyrészt a szelvényen kívülre eshetett. 8. ásónyom (175—200 cm). Az egész szelvényt steril, barnás fekete őshumus^ töltötte ki, amelyet a felszín vázrajz szerint csupán a sírgödör tört át. Az ásónyom legaljával egy szintben, 200 cm mélyen előkerült /. sír korai avar női temetkezésnek bizonyult. A 200 cm mélységig a szakadék szélével azonos ÉK-i szelvényfal mentében egy nagy gödör körvonalai mutatkoztak. 9. ásónyom (200—220 cm). A steril barnásfekete őshumusz folytatódott. Az ÉK-i szelvényfal mentén 2,7 m hosszan kb. 1 m szélességben jelentkezett a „nagygödör". Körvonalait az eddigi szelvényen kívül is követve, teljes felületén elkezdték bontani. án 10. ásónyom (220 cm-től). Tiszta lösz altalaj. A szelvény ÉK-i szélén kibontották a nagygödröt, amelynek szabálytalan alja 320—330 cm mélységig nyúlt le a lösz altalajba. A gödör alján 60—70 cm vastag hamus töltelék volt, benne sok cserép, állatcsont és halpikkely. Patay 1949. évi szondája lényegében ugyanazokat a telepjelenségeket rögzítette, mint az 1974—1977. évi ásatások. Ami elismerésre méltó teljesítmény, figyelembe véve az ásatás időpontját és szűkre szabott lehetőségeit. Az 1974—75. évi I. és II. szelvényben az 1949. évi nagygödör megfelelői kerültek elő, nem mások ezek, mint az első telep építésekor nyitott szabálytalan lösz és agyag kitermelő gödrök. Az 1949. évi ásatás szomszédságában levő II. szelvény rétegviszonyai nagyon hasonlók voltak (még a Ny—K-i irányú 2. avar sír is megbolygatta felületét), mind a kettőben két korszakra bontható a település. Az 1949. évi profilmetszet ugyanezt némileg leegyszerűsítve két „házszintként" ábrázolja. Az alsó valószínűleg csak belenyúlt a szelvénybe (DNy-i fal). A házpadlón kívül az 1977. évi 7. szinthez hasonló felszíni réteg — külső járószint — lehetett. b) A% 1974. ? s I97Î- évi telepásatás Az 1974. évi ásatások 3 célja a Templomdomb és Várdomb párhuzamos kutatása volt, a két területen a Nagyrév-kultúrától a koszideri korszak végéig települési folyamatosságban reménykedtünk. Célszerűnek látszott először a Templomdombot megvizsgálni. A Templomdomb közepe táján, kissé a lapos plató nyugati széle felé, keletéit barokk templom áll. Elhelyezkedése arra mutat, hogy középkori előzményekre épült, ezért a kutatás színhelyét úgy igyekeztünk megválasztani, hogy a templom körül várható temetőtől minél távolabb essen. Szelvényeinket a löszfennsík északi szakadékos peremének szélén jelöltük ki, ott, ahol a partfalban települési rétegek metszete látszott. Templomdomb 1. szelvény A 4x4 m-es szelvény a humuszban talált jellegtelen bronzkori cserepeket leszámítva negatívnak bizonyult. 80 cm mélyen egységes színű lösztalajra bukkantunk. — A Várdombon végzett ásatások tanulságai szerint a löszfelszín valószínűleg becsapott ben3 Az ásatás tíz munkanapot ölelt fel, az 1974. szept. 18—27. napokat. 30
