Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára

közepi vízszabályozások eredménye, addig közvetlenül a falu mellett, a magas domb aljában folyt (2. kép). A régi mederből két hosszú, erősen kanyargó szakasz álló vízként máig fennmaradt.

1 2. Tiszaalpár és környéke a Tisza szabályozása előtt, XVIII. és XIX. századi térképek alapján. Vázsonyi Á. 314. nyomán. 2. Tiszaalpár und Umgebung vor der Regulierung der Theiß auf Grund von Karten des 18. und 19 Jh. Nach Á. Vázsonyi 314. KÁROLYI ZS., A magyar vízi munkálatok rövid története, különös tekintettel a vizek szabályozására. In: A magyar vízszabályozás története. Budapest 1973. 23 — 147. I. 16. kép; VÁZSONYI Á., Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története: a Tisza-völgy vizeinek szabályozása. Uo. 281-370., 324-328. A magas part több helyen természetes eredetű mély vízmosásokkal tagolt. Ezek egyike a község ÉK-i szélén különít el egy dombot, amely a környék legmagasabban fekvő területét jelenti, köröskörül meredek oldallal határolva. Ny-i és D-i irányban 4—5 méterrel magasodik a község felszíne fölé, К és EK felé azonban 10—12 méterrel ugrik ki helyenként szakadékos partjával az ártérből. A domb alját félkörívben utca övezi, ennek túloldala házakkal sűrűn beépített. A lapos domb két részre oszlik. A Templomdomb (más néven „Kisvár") a nagyobbik részt jelenti, Ny-i széle felé a rk. templom áll. A domb másik, kisebbik része ettől K-re a Várdomb (más néven „Nagyvár"), területe jóval kisebb az előzőnél. A kettőt átlag 8 m mély árok választja el egymástól (3. kép, LV. 1.1,2). A földvár a Várdomb területét foglalja el, önálló dombot képezve, köröskörül meredek oldalakkal. Ny-i és D-i oldala ép, É-i oldalának alja ugyan már hiányos, de a domb felső része még érintetlen. Az ártér felé eső ÉK-i oldala azonban szakadékos, omladozó, a domb egykori kiterjedéséből szemmel láthatólag sokat veszített. Ny-i és D-i oldalának szélén viszonylag jó állapotú sánc emelkedik, a domb mai felszínétől mért belső magassága 1,5—2,5 m között váltakozik. A domb É-i, összekeskenyedő végében is megállapítható még a sánc egy rövid szakasza, de itt már erősen elmosódott. Az ÉK-i lepusztult oldalon természetesen nincsen sánc, a leomlott résszel együtt az is eltűnt. Ennek az oldalnak a pusztulásában nyilván a Tisza árvizei játszották a legnagyobb szerepet, amelynek hullámai magas vízállás esetén ma is elérik a domb alját. Az ép sáncot két bevágás szakítja meg. A nagyobbik a DNy-i oldalon van, itt vezet fel az egyetlen gyalogösvény a földvárba. Feltűnően meredek, ezért bizonytalan, hogy itt volt-e a földvár eredeti bejárata is. A sánc kiképzése megenged egy ilyen feltételezést, de ezt a kérdést csak ásatással lehetne eldönteni. A sánc ÉNy-i részén is találunk egy mély bevágást, erről azonban egyértelműen megállapítható, hogy újkori bolygatás nyoma. A földvár ÉNy-DK irányú, hosszabbik átmérője a sáncmaradványok alapján ma is lemérhető: 85 m. Eredeti szélességét azonban az erős lepusztulás miatt ma már nem állapíthatjuk meg. Mai legnagyobb szélessége 45, de az ÉNy-i végében alig 16 m körüli. Az így körülhatárolt mai terület 0,22 ha. A földvár 20