Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára

I. BEVEZETŐ Az Alpáron —1973 óta új, hivatalos neve Tiszaalpár, amely Alpár és Tiszaújfalu községek összecsatolása nyomán keletkezett — végzett ásatásokat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Tanszéke kezdeményezte. Az ásatás tudományos célja a Vatyakultúra legkeletibb, a Tiszához közel fekvő, erődtelepének kutatása volt. A Közép-Tisza-vidéken, s Alpárral átellenben, a folyó túlpartján a Körös torkolat vidéken nemcsak ma találkoznak különböző életfeltételeket nyújtó tájegységek, így volt ez már az őskorban is. Az alpári bronzkori telep lakosainak kapcsolataiból a Vatya-kultúra és szomszédai viszonyára kívántunk, teleprétegekkel keltezhető, megbízható adatokat nyerni. Nem kevésbé vonzó feladatnak látszott a Gesta Hungarorum-ban szereplő „castrum Olpar" maradványainak felderítése, 1974 júniusában végzett előzetes terepszemlénk alkalmából meggyőződtünk ugyanis arról, hogy a Várdombot övező sánc a ma látható „túlszép" alakjában nem származhat a bronzkorból. Az ásatás gyakorlati célja az volt, hogy az ősrégész hallgatók bevezetést kapjanak a réteges telepek feltárásának bonyolult módszerébe. Az első ásatás során bebizonyosodott, hogy a fenti célkitűzéseket nem lehet egyetlen rövid tanásatás keretében megvalósítani, sőt magát az elkezdett ásatást sem befejezni. Ekkor önzetlen ügyszeretettel segítségünkre sietett a Bács-Kiskun-Megyei Múzeumok Igazgatósága anyagiakkal, a szállítások lebonyolításával és a Várdomb-Templomdomb új, szintvonalas felmérésének elkészíttetésével. Az 1975. évi ásatás munkabér költségeit már teljes egészében a megyei múzeumi szervezet fedezte. 1975-ben kapcsolódott be először munkánkba Nováki Gyula a Magyar Mezőgazdasági Múzeum tudományos kutatója, kezdetben a nagy mennyiségben előkerülő gabonamagvak szakszerű megfigyelésével. Már akkor őt kértük fel a sánc, speciális tapasztalatokat és szakértelmet igénylő, átvágására. A sáncátvágást Nováki Gyula 1977-ben végezte el szintén a Bács-Kiskun-Megyei Múzeumok Igazgatósága anyagi és szakmai támogatásával. Az 1974—1975. évi telepásatások munkatársainak ez alkalommal is köszönetünket fejezzük ki. A Várdomb II. szelvényének feltárását Vékony Gábor egyetemi adjunktus (ELTE) irányította. Valamennyi metszetfalunk lerajzolásából jelentős részt vállalt az ásatások állandó konzultánsa Stanczik Ilona (Szolnok, Damjanich János Múzeum), a felszínek kibontásában hathatós segítséget nyújtottak Raczky Pál és R. Csányi Marietta (Szolnok, Damjanich János Múzeum). Hosszabb-rövidebb ideig dolgoztak egyik vagy másik, illetve mindkét ásatási esztendőben Antóni Judit, Bondár Mária, Fülöp Gyula (ELTE) Galánta Márta (JATE), Huerta Frances Marcelo Moreno, Szathmári Ildikó, Tököli Gábor, Wollák Katalin egyetemi hallgatók (ELTE). Az 1977. évi ásatások során számos felmerülő probléma eldöntését segítették Trogmayer Ottó a Csongrád-Megyei Múzeumok Igazgatója és Révész Imre geológus, akik a fúrott talajminta vételeket végezték. Az ásatások kezdetétől a jelen feldolgozás elkészültéig nyújtott baráti segítségért külön köszönet illeti Horváth Attilát a Bács-Kiskun-Megyei Múzeumok akkori igazgatóját, jelenleg a Cumania főszerkesztőjét. Erkölcsi, anyagi és gyakorlati támogatása nélkül aligha lett volna lehetséges alpári célkitűzéseinket három ásatási kampánnyal megoldani, a közel 13 000 darabot kitevő leletanyagot restauráltatni, rendszerezni, lerajzoltatni, lefényképeztetni és ezáltal az alpári kutatások eredményeit — régészetünkben rekord idő alatt — az utolsó ásatás befejezésétől számított két esztendőben teljesen feldolgozni. Külön köszönet illeti Tiszaalpár Nagyközség Tanácsa Végrehajtóbizottságát és személy szerint Nóvák Lajos tanácselnököt, aki valamennyi ásatás alkalmából hathatósan és lelkesen támogatta minden helyi problémánkat és aki olyan figyelemmel kísérte az Alpár történetének fontos fejezeteit felderíteni kívánó ásatásokat, hogy valósággal vendégnek érezhettük magunkat a nagymúltú községben. A sokezer cserép múzeumi feldolgozása nem lett volna lehetséges azok nélkül az egyetemi hallgatók nélkül, akik a cserépanyag rendezésének, szétválogatásának és megszámlálásának kevéssé vonzó feladatát vállalták. Az 1974—1975. évi cserép leleteket Honti Szilvia és Kocsis László, az 1977. évi cserép leleteket Kocsis László rendezték. Köszönetünket fejezzük ki Laczkó Jánosnak a kecskeméti Katona József Múzeum restaurátorának a töredékek kitűnő helyreállításáért és sokszor bonyolult kívánságaink megoldásában is sikerrel együttműködő kiváló munkájáért, Kiss Bélának a kitűnő 18