Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Hartyáni B.: A Tiszaalpár–Várdomb bronzkori lakótelepről származó mag- és termésleletek
Kalásza a vad alakorhoz hasonlóan egymagvú, de a füzérkék szilárdabban állnak (LXXXIII. 2, 4). A méretben már nagyobb szemtermése azonban szintén íoklászba zárt, a búzaszemek a toklásztól nehezen választhatók el. A kalászkák a kalásztengely törékenysége miatt éréskor a kalászorsóval együtt letörve esnek szét. A termesztett alakor a Kárpát-medence területén a korábbi régészeti feltárásoknál is gyakran felszínre került. Legkorábbi maradványa Tiszaalpártól délre a Tisza folyó közelében fekvő, Körös kultúra idejéből származó edénytöredékeken maradt meg. 8 Jelenléte ettől kezdődően nyomon követhető a neolitikum két időszakán keresztül, a bronzkorszak lakótelepeinek többségén, ahol általában egyéb cereálékkal vegyesen volt. 9 Ez a primitív búza a késő vatyai kultúrához tartozó Mende-Leányvár, 10 Százhalombatta-Téglagyár lakótelepein ugyanakkor nagyobb mennyiségben, keveredés nélkül, tiszta állományban is előkerült. Tiszaalpáron az 1920-as években feltárt alakor kivételével a pelyvától, kalászmaradványoktól már előzőleg különválasztott, tisztított termés szenesedet! el. Kalászorsó jelentéktelen mennyiségben az 1974— 75/G— I, 1977/6— III., 15. alatti leletből került elő. Az 1920-as években összegyűjtött kivételt képező alakor azonban a nagyobb mennyiséget kitevő egyik leletben csépeletlen volt, így a szemtermés között sok kalászorsó és pelyvatöredék is maradt. Az alpári lakótelepen a különböző években, 36 lelőponton feltárt alakor leletek méretében, alakjában nem volt lényeges eltérés. Azok a termések, amelyek nem a közvetlenül ért tűz hatására szenesedtek el, morfológiai bélyegeiket jól megőrizték, jellegzetesen vékony, ívelt hasi vonalú szemek maradtak. Szövetállományuk sértetlenségét a kettémetszés is mutatta, ellentétben a tűzhely közeléből származókkal, (1977/1) ahol nagymérvű volt a szövetállomány roncsolódása, a morfológiai torzulás. Az eredetileg nagyobb víztartalmú búzánál ez a kedvezőtlen változás fokozottabban jelentkezett. 8 P. HARTYÁNYI B.-NOVÁKI GY.: Gabona lenyomatok a Körös-csoport edényein. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1971/2. 5-8. 9 ua. : Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig II. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei. 1973—74. 49. 10 P. HARTYÁNYI B.-NOVÁKI GY.-PATAY Á.: az 1. jegyzetben i. m. 16, A vizsgált szemtermések nagysága túlnyomórészt H: 4,7—4,9 Sz: 2,1—2,3 V: 2,4—2,6 között változott, így annak ellenére, hogy kalászmaradvány, kalásztöredék nem került elő, a viszonylagos kiegyenlítettség alapján valószínű, hogy a búza vetőmagja közel azonos helyről származott, bár valószínű, hogy a Tisza — vízi útjai révén — a távolabb gyűjtött és termesztett növények behurcolását, a helyi növényflóra keveredését a lakótelepen elősegítette. Az alakor az eddig feltárt gabonaleletek többségénél a Kárpát-medence, ezen túlmenően Európa többi neolitikus és bronzkori lakótelepeiről a tönkebúzával együtt kerül elő. Ezek alapján bizonyos, hogy a két fajt együtt termesztették 11 , de feltételezhető, hogy akkor már tiszta állományban is vetették. A tiszaalpári lakótelep 42 Időpontjáról 36 esetben számoltunk be jelenlétéről (2. sz. térkép). Ez egyértelműen bizonyítja jelentőségét a korabeli táplálkozásban, ugyanakkor a cereálék mennyiségének, gyakoriságának összehasonlításából kitűnik, hogy a tönkebúza mellett azonos, semmiképpen sem kisebb szerepe volt. Mivel a leletek többségében a pelyvától és az egyéb, táplálkozásra alkalmatlan növényi részektől mentes búzát találtuk bizonyos, hogy valamennyit az elraktározás előtt megtisztították. Л vizsgált leletek közül az R. 67.1.1. lsz. 48 P búza képezett kivételt, amely kalászkákban szenesedéit el. Nincs kizárva, hogy ezt a búzát vetőmagnak szánták a lakótelepen, ugyanis a pelyvás búzát (alakort, tönkét, tönkölyt) még a közelmúltban is ősi módon, csépelés nélkül, kalászkákra tördelve szórták szét az előkészített talajba. A régészeti feltárások növényi maradványainak vizsgálatánál már korábban is felfigyeltünk arra, hogy a korai időszakból rendkívül kevés gyomfaj került elő. 12 Ennek okát egyrészt abban láttuk, hogy a többségében tárolóedényből, hombárból összegyűjtött pelyvás búzák, elraktározásuk előtt tisztítási eljáráson 11 ua. : az 1. jegyzetben i. m. 18. HAJNALOVA, E. : Archeologické nálezy Kulturnych Rastlin a burin na Slovensku. Slovenská Archeológia. XXIIL-XIII. - 1. 1975. 227-254. HOPF, M. : Frühe Kulturpflanzen aus Bulgarien. Jahrbuch des Römisch-Germanischen Zentralmuseums. Mainz. 1973. (20) 42. 12 HARTYÁNYI В. : Különböző korokból származó kultúrés gyomnövénymagvak vizsgálata. Doktori értekezés, Gödöllő, 1971. 204-210, 146
