Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Bökönyi S.: Állatmaradványok a tiszaalpári bronzkori földvár ásatásaiból
sem az állat korára, sem pedig testnagyságára nem következtethetünk. A vaddisznó (Sus scrofa fer. L.) 8 csontja (1—1 os occipitale-, oralis mandibula-, bal alsó agyarfog-, bal proximalis femur-, jobb proximalis tibia- és fibuladarab, valamint 2 jobboldali calcaneus) egy nem teljesen kifejlett és két kifejlett (utóbbiakból egy-egy emse és kan) egyedből való. A csontok közül az alsó agyarfogdarab nagytestű kantól való, az egyetlen mérhető végtagcsont, az egyik calcaneus, viszont középnagytestű állaté, minden valószínűség szerint a mandibuladarabbal is képviselt emséé. Eszerint a lelőhely vaddisznói jól beleillenek a magyarországi bronzkori vaddisznókról alkotott képbe. A bor% (Mêles mêles L.) egyetlen maradványa, egy jobboldali mandibula aboralis fele kifejlett, elég kistestű állatból — alsó M T-ének hossza 15 mm — származik. A farkas (Canis lupus L.) három csontja egy baloldali calcaneus és a hozzátartozó os metacarpale II kifejlett egyedből való, egy jobboldali femur proximalis darabja viszont meg nem határozható korú egyedből származik. Az első állat középnagytestű, a másik annál valamivel nagvobb. A 12 me^ei nyúl (Lepus europaeus Pali.) maradvány egy nem teljesen kifejlett és 2 kifejlett egyedből való. A két kifejlett egyedből az egyik nagy-, a másik középnagytestű. A nem teljesen kifejlett egyed testnagysága nem határozható meg. A madarak közül lúdhól (Anser sp.) egy arckoponyadarab, récéből (Anas sp.) pedig egy os coracoideum került elő. A fajra meghatározhatatlan madárcsontok közt három — egy-egy középmagy-, kisközepes- és kistestű — faj maradványai fordulnak elő, három kifejlett és egy fiatal egyedből. A mocsári teknős (Emys orbicularis L.) 2—2 felső (carapax) ill. alsó (plastron) páncéldarabja két különböző egyedből való. Az őskori telepekről előkerülő mocsári teknős-maradványok egyrésze nem egykorú a telepekkel, ugyanis a teknősök áttelelés céljából gyakran ássák be magukat a telepek viszonylag puha rétegeibe és — lévén a tél kritikus időszakuk — közülük sok ott pusztul el. A tiszaalpári telepen azonban ez legalábbis a két carapax-darabra nem áll, ugyanis egyikük égett (nyilván a telep élete folyamán készakarva, vagy véletlenül gyújtott tűztől), s ez világosan bizonyítja a teleppel való egykorúságukat. A halak közül a pontyot (Cyprinus carpio L. ) 1 kis, 2 kisközepes- és 1 középnagytestű egyed operculumai és garatfogai, a harcsát (Silurus glanis L.) 1 kisközepes egyed 2 mandibuladarabjai és 1 nagytestű egyed 1 koponyadarabja, a csukát (Esox lucius L.) pedig 2 kisközepes- és 1—1 közepes- és nagytestű egyed koponya- és mandibuladarabjai képviselik. Nyilván a 129 közelebbről meg nem határozható halcsont közt is előfordulnak az előbbi három halfaj maradványai. A nagytestű harcsa kétséget kizáróan a Tiszából származik — ilyen harcsák maradványai elég gyakoriak hazai folyómenti őskori telepeken — a kis- és középtestű többi halat is nyilván ott halászták. Л háziállatok hasznosítása A háziállatok hasznosítására vonatkozóan az egyes fajok korcsoportmegoszlása azaz vágási statisztikája elég jó támpontokat ad, amelyek kiértékelésénél természetesen általános meggondolások is szerepet játszanak. A vágási statisztikát az egyes fajok darabszáma alapján állítottuk össze. Nemcsak a pontos korhatározást adó felső és alsó fogsorokat, hanem a végtagcsontokat és a csigolyákat is tekintetbe vettük, miután elég tág korcsoportbeli egységekkel dolgoztunk. (E statisztikában a juhokat és kecskéket együtt vettük fel, mivel csontjaik — töredékesek lévén — az eseteknek csak igen kis részében voltak szétválaszthatok.) Az eredményeket a 6. táblázatban foglaltuk össze. 6. tábládat A háziállatok vágási statisztikája (korcsoportmegoszlása) százalékos értékekben neojuvesubaadulma tunatus nilis dultus tus rns szarvasmarha 1,76 20,59 14,71 60,59 2,35 juh-kecske — 28,24 30,53 37,41 3,82 sertés 9,09 33,06 38,02 18,18 1,65 ló 33,33 66,67 kutya 17,78 82,22 Az előbbi táblázat adatainak kiértékelésénél két dologból kell kiindulni: 1. háziasítás elsődleges célja a hústáplálék biztosítása volt, s ha egyesek vitatják 128
