Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára
feudális magán- és királyi várak fő jellemzője, hogy a sáncnak már alárendelt szerepe van a védelemben, elsősorban a belső területen álló erős épület jelentett oltalmat. Ezeket figyelembe véve Alpár vára korai típust képvisel. Alpár sohasem volt megyei székhely, de a Kalán nemzetség építhetett magának várat. A XII. században azonban ez a vártípus már idejét múlta, ezért nincs kizárva, hogy — a régészeti leletek és egykorú említésének hiánya ellenére — már korábban felépült. XIII. századi felhagyásához, amire Bóna rámutatott, csak annyit fűznék még hozzá, hogy a tatárjárástól függetlenül maga a vártípus sem teszi valószínűvé, hogy ennél tovább használták volna, a java középkor feudális urainak és a hadászat új szempontjainak már semmiképpen sem felelt meg. XII. AZ ÁRPÁD-KORI ALPÁR — ALPÁR VÁRA Az 1975. évi ásatásunk idején éppen 900 éves „fennállását" ünneplő Alpárt az 1075. évi garamszentbenedeki adománylevél említi először. Az I. Géza királytól a bencés monostornak adományozott birtok neve a terra circa . . . aquam tiza, que vocatur alpar volt. Az alább röviden terra а/раг-пак nevezett birtok határait, quia magni et longi sunt, délről kiindulva, az óra járásának megfelelően haladva, részletesen leírja az oklevél. Számunkra különösen a déli határjelek és szomszédok fontosak: A Tisza partjától elindulva, bizonyos határjelző fáktól kezdve a váci püspökség birtokával volt szomszédos. A határjeltől balra (délre) eső rész a váci Szent Máriáé, míg a jobbra (északra) elterülő rész Szent Benedek tulajdonába ment át. A két birtok között út haladt, egészen a dombig, amelybe jelzőgödröt ástak. A domb után Becsének Drusba testvérének földjével határos az apátsági birtok a Nagyszék mellett, ahol a Sulko két részre oszlik egészen Tergud (határ) fáiig, vagyis addig, ahol a csongrádiak várbirtoka végződött a szolnoki úton. A szolnoki úttól kezdve a csongrádi várbirtokkal volt jódarabig határos (partes cernigradensium avium, in via%ounuk),majd még mindig az út mentében Zezinnek, a királyi lovak őrzőjének földje volt a szomszédja. Északnyugat felől különböző határjelek, egy 1 KNAUZ N., A Garan-melletti szent-benedeki apátság I. Budapest 1890, 29—30 kút, egy fűzfás és a bencéseknek juttatott szőlőskert után, ismét a csongrádi várispánság és a váci püspökség birtokai határolták a korábban királyi tulajdonban volt nádas és kaszáló felől. Innen a Szörcseéren túl a másik (nagyobb) Alpár vize (aqua maioris alpar) volt a birtok határa, majd északon a Tisza mellett haladva túlterjedt a hajdani tiszai réven — amely már csak lóitató helynek szolgált — és a kanyargós Tisza mentében, a szigetet is magában foglalva, a Kürt faluba (villa Kurth) vezető működő révnél végződött. Álló új várról vagy egy hajdani vár maradványairól nem esik szó az oklevélben. Hacsak délen a via usque ad monticulum, in cuius vertice fovea facta est vagyis a Tiszától befelé vezető út végében emelkedő halmot — amelybe határjelző gödröt ástak —, nem tekintjük a bronzkori vár dombjának, ám ha ez a monticulus azonos a későbbi illetve mai Várdombbal, akkor 1075-ben biztosan nem állott új vár rajta. Ugyanez a helyzet, ha a kicsit beljebb — de még mindig a délről északnak vivő szolnoki úttól keletre ! — fekvő magnam %ecum — Nagyszéket vélnénk a bronzkori vár dombjának. A határjárásból kiviláglik, hogy Szent Benedek terra alpar-ja a közép- és újkori Alpárfelső/FelsőAlpárral azonos, s főértéke a határokon belül névszerint felsorolt 9 halastó illetve halászóhely volt és természetesen a hozzájuk tartozó aiparienses halászok. 1 A későbbi Alpáralsóról/Püspök-Alpárról, vagyis a mai Alpárnak a vártól délre eső középkori magjáról nem esik szó az oklevélben. Szent Benedek birtokait délről, nyugatról, északnyugatról valósággal körülölelték a környék akkoriban egyetlen lé f ező várának a csongrádinak és másik nagy birtokosának a váci püspökségnek a földjei. Alpár falu első említése III. Béla 1193—1196 között kelt görög nyelvű oklevelének latin nyelvű kivonatában található, amely III. Honorius pápa 1218. évi bullájába foglalva maradt ránk. A sirmium-szávaszentdemeteri bazilita monostor eladományozás végett összeírt javai közt szerepel a „Casale de Arpario cum piscariis, terris, canneto, pratis, nemoribus, Navicula fluminis Disse, ас pertinentiis suis" birtok.-2 Mint Györffy György elemzése kimutatta, a szávaszentdemeteri monostor 1075 után kapta alpári bir2 GYÖRFFY GY., A szávaszentdemeteri görög monostor XII. századi birtokösszeírása. MTA II. Osztálya Közleményei, 2, 1952, 346. 100
