Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon

előadást átvesz. Május 17-re az Építők Szakszervezete bérelte ki az egész színházat. Kilencedikén a szakszervezetben rövid megbeszélésre jöttünk össze. Mindenki együtt volt, csak Mikhál hiányzott (ráragadt a név). Nem tudtuk mire vélni késését, a legpontosabb és legszorgalmasabb szereplők közé tartozott. Helyette felesége jelent meg, kisírt szemekkel közölte, férjét is behívták, azonnali bevonulásra. Jelenleg még a Lehel úti laktanyában tartózkodik. A hír perceken át megbénította az együttest. Mindannyian — a baráti együttérzés után — a másnapi előadásra gondoltunk. Mit csináljunk? Beugrásra gondolni sem lehetett. Nem láttam más kivezető utat, mindenképpen neki kell játszani, ha egyáltalán holnap még Pesten tartózkodik. Orbán vetette fel először: ha kell, megszöktetjük Mikhált a laktanyából. Mindenkinek tetszett a terv — a békétlenekhez méltó felelet volt: szöktetés a kaszárnyából! Felvetődött még, hogy hivatalosan kérjük el vasárnapra a laktanya parancsnokságától. Rövidesen elálltunk ettől a tervtől, mert azzal a veszéllyel járt, ha történetesen rosszindulatú személlyel kerülünk szembe, véglegesen lehetetlenné válik a fellépés. Elhatároztuk, azonnal akcióba lépünk, mindenáron beszélni kell vele. Felesége és Orbán kivillamosóztak hozzá a laktanyába. Körülbelül egy óra múlva visszajöttek, és elmondták, hogy Mikhál sem maradt tétlen. Századát menetkész állapotba helyezték, hétfőn hajnalban indulnak a frontra. Az eltávozást teljesen leállították. Megbeszélte a közös hálótermi bajtársaival, hogy fedezik arra a 3—4 órára, míg eljátssza a szerepét — mármint a színházban — ; utána, ahogyan jött, észrevétlenül visszatér. Nekünk csak autót kell szerezni, amivel lebonyolítjuk az oda- és visszaszállítást. Másnap még a felesége búcsúzásra bemehetett hozzá, és megbeszélte: az előadás előtt autóval várja a laktanya melletti kis utcában. Vasárnap reggel, előadásra készen mindent elrendeztünk. Megállapodás szerint minden úgy folyt, mintha semmi sem történt volna. A megbeszélt időpontban, a kijelölt helyen már ott állt a kölcsönkért kocsi, benne a jelmezekkel, hogy útközben át lehessen öltözni — ezzel se veszítsünk időt. A laktanya raktárhelyiségeinek az ablakai kis zsákutcára nyíltak. Pontosan a jelzett időben Mikhál bán kilépett az egyik ablakon, persze civilben, és nyugodtan az autóhoz sétált. Arra már nem emlékszem, hogy honnan szerzett polgári ruhát, valószínűleg a többiek ebben is segítségére voltak. Ezután minden ment, mint a karikacsapás. A kocsiban megtörtént az átöltözés. A színházba mir a valódi Mikhil bán lépett be, csak a fodrász munkája maradt hátra. A közönség már gyülekezett. A szereplők nagy örömmel vették körül a szökött „bojóthit", úgy látszott, hogy a „mohádiak" szelleme tovább üldözte. Pontosan kezdtünk a megtelt nézőtér előtt. Ugyanolyan tüntető fergeteges taps sorozat kísérte végig az előadást, mint a vasasoknál. Talán a légkör mégsem volt olyan feszült, hiszen mindenki ült, a polgári színházi környezet is csökkentette az érzelmek robbanásszerű kitöréseit. A rendőrség teljes készültséggel jelent meg. Sok civilruhás detektív foglalt helyet a nézőtéren is. Az előadás viszont sokkal kiegyensúlyozottabban, felszabadultabban folyt le. Az előadás után mindannyian elbúcsúztunk Mikháltól, és minél előbbi szerencsés visszatérést kívántunk, majd az autóval visszavittük a laktanyába. Sajnos, többé sem őt, sem Cserta Lajost nem láttuk viszont. Valahol az egyik Don melletti jeltelen tömegsírban nyugszanak. A következő, május 17-i előadásunkig még volt egy teljes hetünk. Mikhál bán pótlásáról kellett gondoskodnunk. Szlovák László, a Független Színpad színészegyüttesének tagja vállalta a feladatot. (1956 után a Fővárosi Operettszínház igazgatója lett.) Egyszeri házipróbával átvettük a jeleneteit. Május 17-én még tartott az építőmunkások több hete folyó általános sztrájkja. Előadásunk ideje alatt, vasárnap délelőtt az Építők székháza előtti Aréna úti nagy térség (ma Dózsa György út) feketéllett a többezres tömegtől. Az Építők Szakszervezete a sztrájkolok számára vette meg az egész előadást. A rendőrség — tekintettel a sztrájkra — nagy gyalogos és lovas csapattal vonult fel. A Városliget fái között és a színház körül helyezkedtek el. Több riadó-rendőrautó fogta gyűrűbe a színházat. Ilyen körülmények között készülődtünk az előadás megkezdésére. Az építőmunkások a munkásmozgalom legszervezettebb, legharcosabb tagjai közé taitoztak. Gazdag munkáskultúra-hagyományokkal rendelkeztek. Lukács Györgyék Thália Színháza az ő helyiségükben tartotta előadásait. Nem kételkedtem egy pillanatra sem, hogy Katona Bánk bánja is megtalálja a hozzájuk vezető utat. Eleinte meglehetősen tartózkodóan nézték az elő383