Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Joós F.: Katona József hivatali irataiból

a Felséges Aerarium által kegyeimessen elfogadott Cautionalis szerént özvegyi tartásomra köttetett, Birtokossá. Minekutánna egyedül maradván kedves Szüléimhez viszsza költözködtem, ezen Ház pusztán és üressen maradott, és nints a ki bérbe kifogadja. Ugyan ezért az Időktől és Környülállásoktol ösztönöztetvén, azt Kávéházzá kívánnám fordítani, s' a Ns Tanácstol annak tehetésére engedelmet nyerni. Okaim, mellyeknél fogva a Ns Tanács Kegyességét reménylem, ezek, hogy: külömben is most már a Városi Beneficiumok Árendába adódván, a közönséges mulatságokra Tágassabb út nyittatott; — ok továbbá az, hogy a helybéli fö Kávéháznak megnyitásokra is fentartotta a Ns Tanács azt, hogy akkor, és annyiszor, a mikor helyesnek láttva, több Kávéházakat is nyitand, mint egymás után ezt már a Ketskés és Sas Vendég fogadóban megengedni méltóztatott — az, hogy valamint azok által a fö Kávéház legkisebb csorbát se szenvedett, úgy bizonyosan ez által is, az örömöknek megszaporodott Alkalmatossági idejében, csorbát szenvedni nem fog. Helyes oknak gondoltam azt, hogy az én Házam éppen a Generalis Háznak oldalában lévén, a Ns Katonai Karnak (:melly külömben is most a fö Kávéházat nem járja:) leg alkalmatossabb, és mintegy Kéz alatt lévő mulató Helyévé válik. Ezen Házból a közfalaknak ki bontásával egy nagy Szálát készíttetek, melly nélkül valósággal még eddig Városunk szűkölködött. Végre el nem múlathatom ismét említeni, hogy ezen Háznak használhatásával a Felséges Aerariumnak azon czélja, melly szerént a Katona Tisztek Özvegyeinek kedvetlenebb környülállásai Cautionalisok által anticipate háríttatnak el, elérettetik; melly pedig legalább reám nézve igen el esne, ha azt, így éppen nem, másképpen pedig tsak alig használhatnám. Ugyan azért megújítom, alázatos Könyörgésemet, méltóztasson nekem a Ns Tanács Házamban a Kávéház nyitást kegyessen megengedni — magam kötelezvén helyes Kávésról gondolkozni, maradván A Ns Tanátsnak alázatos szolgálója Végh Francisca, néhai Cs. K. pensionatus Fö Hadnagy Vörös István Úr özvegye. K. V. ÚRISZÉKI FENYÍTŐ IRATOK" Fasc. 65J1821. No—1. 20. Dec. 1820. Nagy Ferenc testvérgyilkos kihallgatási jegyzökönyve. [K:] Mi a neved a sok közül? [V:] Az Atyám neve, a ki Megyerböl Cserhátról jött ide, volt Nagy János; itt nevezték azután a külömbség аз A jelzések magyarázata: [K:] Katona kérdései, [V:] a vádlott vagy gyanúsított válasza, vallomása, [T:] tanúvallomás végett Tót Nagynak; de mivel az Anyámat a Mostohájáról Hajdú Ágnesnak hívták, így lettünk Hajdú Tóth Nagyok; és mivel az Árok szélen lakunk, most már engem is Árok Tóth Flajdú Nagy Ferentznek hívnak, 40. észt. Rcath. vagyok, feleségem, két leányom, és egy fiam. [K:] Hány Testvéreid vannak? és azok közül mellyikkel laktál egy konyhára? [V:] A Testvéreim János, András és Pál; ezek közül Jánossal egy Konyhára; Pállal pedig egy Udvarra ugyan, de külön Konyhára laktam. [K : ] Miért fogattattál meg ? [V:] Az egész dolog így történt, hogy: Egy darab idő ólta János Bátyám eltávozott, és valaki a személyébe öltözködött. [K:]Mitsoda haszontalan beszéd ez? mikor változott volna el a Bátyád? és mitsoda külömbség volt az között, és a Bátyád között? [V:] Már annak lehet 3. esztendeje, hogy elváltozott. Az én Bátyám nagyobb is szebb termetű is volt; de mind a kettő tsakugyan ugyan darabos — emezt én valami Szegedi embernek gondolom, a ki egy darabos, vastag, és görbe Vén volt, és mindég is mondottam neki, hogy nem az én Bátyám. Ez véllem minden kitsinységért veszekedett; azért is dorgált, hogy mindég imádkozok annyit, az áldás mind az én házamba jön — Gyermekeimet, ha esős időben a Pitvarban tsúnyitottak, szidalmazta. Én ez eránt egyszer Fő Bíró Fekete Sándor Urnái panaszkodtam is, hogy ezen emberrel parantsoljon; de semmit sem használt. [K:] Hagyj fel az illy tsalfa beszédekkel; mond inkább hogyan esett meg tegnapi szörnyű tselekedeted? [V:] így történt: bejővén az az ember a Konyhába, a Vedret tele vizzel az én Szobám ajtajába letette: én ezt meglátván pereltem, hogy miért teszi oda, és miért nem a maga ajtajába? erre kijött a Bátyám egy Nyújtó fával, és azt perelés közben hozzám hajtotta, a homlokomat meg is ütötte ; én arra behátráltam a szobámba; ő pedig a maga szobájából kijjebb állván így szólít : „no majd én parantsolok már a háznál, jöjj ki ha szived van" Ekkor én az ajtó megett volt baltámat felkaptam, ő nálla meg Nádvágó volt, és öszvevagdalkoztunk. [K:] Meg halt é mindjárt a vagdosás után? [V:] Már azt nem tudom, mert azonnan a sok emberek reám törtek, megkötöztek, és behoztak. [K:] De mikor megfogtak, akkor a Nádvágó is a te kezedben volt? és a feleségét is megvagdaltad vele? [V : ] Az én kezemben volt ám, de azt azután kaptam fel, hogy a földre terült, és azzal mentem ki az Udvarra, azért, hogy minek jönnek reám vasvillákkal. Végre elhajtottam; és mivel tudtam, hogy ez már nem múlik el abba, hanem majd behívnak a Városházához, bementem fűsűlködni, hogy tisztán legyek. Azt pedig, hogy feleségét megvágtam é nem tudom a huzakodásban; hanem tudom hogy eljajdult; azon96