Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Illyés B.–Illyés K.: Kiskunsági hadtörténeti adalékok a napóleoni háborúk végéig

landóan polemikus megítélése láttán tekintetbe kell vennünk a Kiskunság örökös ellenzéki szerepét.

16 Mégis tény, hogy súlyos megterhelést jelentett a hadak itteni állomásoztatása, s nem egészen megokolatlanul kérte a szentmiklósi tanács, hogy lélekszám arányában tarthassa kerületünk a jászkun hadakat. Az elintézésnek nem találtuk nyomát, hanem helyette egy ésszerű megoldást a múlt század elején: egyik évben az Alsó-, másikban pedig a Fölső-Kiskunságban volt elhelyezve a katonaság. A 18. század második felében néhány esetben kideríthető a jászkun ezred külföldi táborhelye egyrészt az obsitokból, másrészt a sajtóból. Az előbbiekben gyakran előfordul a horvátországi Brod, a Magyar Kurír pedig arról írt 1791-ben, hogy „régi szállásaikra szállottanak" Lemberg felé a Gréfen-huszárok, akiket újabban „Vétsei Magyar Lovas Sergé-" nek neveztek el. Ezekben az alakulatokban szolgáltak ui. akkor a jászkunok. A kiállítandó katonaság létszáma sokszor helyi, egyszersmind országos gond volt, s érthetően számos szentmiklósi följegyzés található e kérdésről, valamint sajtótudósítás. Szőnyi Virágh Mihály szuperintendens naptári följegyzése árulkodik 1778-ban a családjáért aggódó atya, valamint a nyáját féltő lelkipásztor gondjairól: máj. 28-án „Privilégiait K.Sz.M. Hellységünk kezdett insurrectiora verbuválni a F. Királynénak 50. Katonákat. Nagy János vőm fia Gergely Hellységünkből verbu váltatott iff jak közzé Katonának bé állott." Jul. 21-én „Ujj Katonáink tollúnk elindultak ... a tábor felé."

17 1789-ben a török háború idején a Bétsi Magyar Kurír tájékoztatta olvasóit a Habsburgok haderejéről: 16 Az iskolázottabb, jogban jártasabb Kiskunság a katonalétszámnak lélekszám alapján történő elosztását kérte a redemptusi főösszeg helyett. 17 Házi és úti új kalend. 1778. évf. a gimn. gyűjteményében. 18 Ausztria hadereje 1792-ben 300 ezer fő, 1814-ben ennek kétszerese. (GÖMÖRY Gusztáv : Ausztria hadereje az 1792 — 1866-ig folytatott háborúkban. = Hadtört. Közi. 1893. pp. 394-411. 19 Szentmiklóson 1745: 50 katona lóval, fegyverrel, „Mundérjával", 1756: 39 katona, 1757: 6 katona az elesettek pótlására, 1758: 5 katona az elesettek pótlására, 1759: 10 katona az elesettek pótlására, 1778: 38 katona, 1787: 38 katona a „Paklovasokhoz", 1789: 8 katona az elesettek pótlására, 1793: 12, 1794: 39, 1796: 40, 1797: 9, 1799: 23, 1800: 52, 1803: 7, 1804: 6, 1805: 60, 1807: 12, 1809: 99, 1812: 14, 1813: 29, 1814: 63, 1815: 31 katona ; összesen 696. - A halasi adalékot 1. NAGY CZIROK László: Az utolsó halasi verbuválások. = JANÓ Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytört, monográfia. I. Kiskunhalas. 1965. p. 264. ,,A' Nagy Tábornál 47 bat.(allion) — 25 divisio, Horvát-Országban 47 bat. — 18 divisio, Bánátban 31 bat. — 20 divisio, Erdélyben 24 bat. — 13 divisio, Moldovába 10 bat. — 14 divisio, és így szinte 400 ezer Népünk vagyon talpon,. . .tsak egésségünk légyen."

18 Négy esztendővel később olvashatunk egy Kiskunságból beküldött hírt: „ . . .0 Felsége' hadi szolgalatjára a' Ns két Kún, és Jász Distriktusok ismét 600 Katonákat, 's ugyan annyi lovakat fognak adni, 's mellyeknek ki állításában, most mindjárt szorgalmatoskodunk." A (bécsi) Magyar Hírmondó 1794. jan. 21-én számolt be újabb lovasság kiállításáról, valamint arról, hogy a jászkunok választottak a huszárok közül „egy Oberstlieutenantot, egy Majort, négy Kapitányokat, négy Fő, 's ugyan annyi Al-hadnagyokat..., Fő-Strásamesterré lett Barkó-Huszár Kapitány Lovász Ür." Majd a febr. 27-i számban egy kecskeméti hírből értesülünk a kiskunok félegyházi közgyűléséről meg arról, hogy mennyire megindította őket a „tsúfosan e' Világból ki-végeztetett . . . Frantzia-Ország Királynéjának szomorú története ..." Végül az említett újság 1796. dec. 20-i számából értesülünk, hogy 50 ezer új katonát ajánlott meg az országgyűlés, s ebből 723 lovas kiállítása terhelte a Jászkunságot. Külön jegyzőkönyvben (Katonai ügyek) találjuk meg a név szerint említett 696 szentmiklósi újoncot. (Halason 1745—1814 között 815 embert.)

19 A napóleoni háborúk állandósult verbuválásait először az édesanyák unták meg; szentmiklósi törvénykezési tanácsi jegyzőkönyv őrizte meg 1801. márc. 8-án P. Horváth Éva átkozódását : „ . . . Fene egye meg az Lelkét, az ki az ő Fiát katonának bé verbuválta ..." A háborúk végén már akadozott a katonaállítás mindenhol, s jellemző módon 1814-ben a jászberényi közgyűlés a szentmiklósi magisztrátust tette felelőssé a lacházi kontingens kiállításáért, holott maga a szentmiklósi tanács is így panaszkodott 1815. nov. 5-i jegyzőkönyvében: „Az eddig folytatott Verbuválásból . . . már égy darab idő ólta semmire sém lehet menni,. . . nints is többé reménység,hogy a' hátra lévő Recrutákat,külőmben is tsekély népességű,és a sokszori terhes Katona állítás által tsak nem végső pusztuláshoz közelítő Lakossainkból ki lehetne állítani ..." Halason még hamarabb jelentkeznek a bajok. 1803-ban 9 katonát kellett volna beküldeniük az elpusztultak helyett, de mint megállapítja az ottani