Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon

Híd - 1942. április 28. Németh László Bánk bán a Magdolna-utcában Tejcsarnoki barátaim hittak meg a Bánk bán magdolna­utcai előadására. ... Én a kiadómmal ültem egy széken, amelyet Népszava-beli kritikusom engedett át. Komolyan veszem a műkedvelőket. A magyar drámai játék forradalmát várom tőlük (minthogy színházainktól nem várhatom), .. .Azt..., amiért a műkedvelőjátékban hiszek, a magdolnautcaiakban is megtaláltam. Színpad, összjáték, csiszoltság nem volt; de volt küzdelem a darab­bal s darabért s volt néhány remek pillanat, midőn a játszó­vá lett munkás lelkével felnőtt Katonáig. A Nemzetinek le­hettek jó Tiborcai, de aki így mondja el a harmadik fel­vonásbeli panaszt: aligha. Általában a kemény, politikus helyek voltak a sikerültek; a zaklatottak, pszichológiaiak: az erőtlenek. Ez nem baj; jelleg, érdekesség. .. .De épp ezért kell sokszor, a maguk tömegének játszaniuk. Majd rátalálnak, melyik Bánk bán az, amelyiknek nemcsak a Népszava-mondatait, de az egész atmoszféráját is magáé­nak érzi a magyar munkás. ... Nem látom be, mért ne lehetne éppolyan nagy szí­nész, akinek ünnepe a színház, mint akinek hétköznapja. A görögöknél sem voltak profik a színészek. ... Nem föld­műves és bőrmunkás kontárokat akarunk mi, hanem föld­műves és bőrmunkás színészeket. ... Egyik oldalon a mindennapos színházi üzem, a zsöllyéjében napját kihe­verő polgár, a szemponttalan áhítathiány; a másikon: az egyszeri látvány ünnepélyessége, papként föllépő színé­szek s a nézőtéren egy világnézetben összekapcsolt meg­tisztulok. ...Meg kell tehát teremteni a színjátszást a színházakon kívül. Erre pedig egy mód van: a legmaga­sabbra törő műkedvelés. ... Egy rendezőképző tanfolyam: még engem is befoghatna. Ebben mint tanárt, abban mint növendéket. Addig csak a darabjaimra írom oda: „Kizá­rólag működvelőknek." Bojkottálni a színházat? Nem, megostromolni. ...A párt engedélyezte a Bánkot, taktikusnak vélte, hogy engedélyezze. S ők megindulnak arra, amerre úgy is vágynak. Ez a mi számunkra is vigasztaló, akiknek egyetlen bűnünk, hogy a bőrünket még magunkon hordjuk. Cso­dálatos koalíció vezérei nem tudnak elbújni bennünk. Nem múlik egy vasárnap, hogy ezt mérges cikkekben szemünkre ne hánynák. Mi azonban most mosolyogha­tunk rajtuk. Amíg az egész magyar művelődéstől zárták el tömegeiket: reményük lehetett, hogy tőlünk is elzár­ják. De, ha Katona József nyelvét adják a szájukba: mi reményük, hogy a magyar munkásság őtőlük akarja majd hallani a folytatást. Magyar Nemzet — 1942. április 29. Ho%xás%ólások a munkások „Bánk bán"-jához Hogy a bőripari munkások Bánk-előadása milyen sok­oldalú, majdnem szenvedélyes hullámokat vert, annak egyik jele szerkesztőségünkbe küldött egész halom hozzá­szólás. ... Egyébként a Magyar Nemzet-пек az a véleménye, hogy a „Bánk bán" munkáselőadása nem csupán a mun­kások ügye, hanem egyetemes magyar ügy. Először azért, mert a „Bánk" az egyetemes magyar kultúra egyik ékköve. Másodszor meg azért, mert a munkásság az egész magyar társadalomnak olyan rétege, mely egyiknél sincs lejjebb... Ha mármost a munkásság a „Bánk" előadásával olyan eredményeket ért el, melyek tiszteletet érdemelnek, akkor ez nemcsak a munkásság szellemi gazdagodása, hanem egyszersmind az egész országé is. I. ... Be kell vallanom, hogy a mai mozi és színházi előa­dások legnagyobb része az én részvételem nélkül zajlik le. ... Az nem az én, nem a mi életünk. ... De nem úgy van ez és nem úgy lesz a munkáselőadásokon és a munkás­színpadon. Ott én a saját életemet látom, a saját hangomat hallom, a panasz az én panaszom, a vágy az én vágyam, az igazság az én igazságom, az öröm az én örömöm és a cél az én célom. A fönti okok miatt tehát mindenkor előny­ben részesítem a munkáselőadásokat, még akkor is, ha zökkenőkkel terhelt. ... Ne higyje a cikkíró, hogy mi nem tudjuk és nem látjuk a hibát, de minden kezdet nehéz. ...A munkásszínjátszás még gyerekcipőben jár és tud­tommal még senki sem vetette szemükre a gyerekeknek azt, hogy nem a felnőttek lábbelijét hordják. ígérjük, hogy idővel a közönség fegyelme is javulni fog a színészi teljesítmény javulásának arányában. ...Tiborc hangja valóban a mi hangunk, fájdalma a mi fájdalmunk, igazsága a mi igazságunk. De Bánk bán tépelődő, fájdalmas magyarsága is igen közel áll hozzánk. ... A Tiborc-utódok ma is készek együtt menetelni az új­kori Bánk bán-okkal a magyar szabadság és függetlenség védelmére. Végezetül a dicséretet köszönjük, a csípések helyét pedig majd „megvakarjuk". Kelemen István földmunkás II. A kritika természetesen jogosult minden irányban, még akkor is, ha magunk ellen szól. Eddig ugyanis arról volt szó, hogy a munkásság tudnivágyása, kultúra iránti érdek­lődése, felvilágosult eszmetársítása a legtermészetesebb valami, amiben egyesül a jövő örökösének küzdelme a ma polgári adottságaival. ... .. .a „Bánk bán" bírálatában Szabó... elismeri a pro­dukció megkapó értékét, de hirtelen fordulattal úgy véli a munkásszínjátszás további útját kijelölni, hogy ketté­szakítja, személyekre osztja az egész művelet egységét s akiket a maga szempontjából együvé tartozónak érez, azokat kinevezi a munkásszínjátszás jövő útjának, a többit visszatessékeli a polgári topogás idejétmúlt anakroniz­musához. ... Hiszen alig lehet igaznak elképzelni azt a szemre­hányást, hogy a munkásság azzal akarta volna dokumen­tálni „osztályhelyzetük és gazdasági viszonyaik válto­zatlanságát, hogy Bánk férfias vállaira kapaszkodik". A munkásság még a mai körülmények között sem él ilyen olcsó eszközökkel. Talán nem is történt más, minthogy a munkásság bel­391

Next

/
Thumbnails
Contents